Van itt olyan, aki sikeresen kigyógyult étkezési zavarokból?

Nekem sikerült.

Anorexiához nem tudok mit szólni,mivel olyan mélyen nem volt benne részem. Ott elég egy kattanás,hogy meglásd a csontvázat a tükörképed helyén,és onnantól észbe kapsz. Nálam ez jött magától napról napra,aztán elkezdtem enni. Ekkor lett belöle bulímia,ami másfél évig tartott.Agykontroll,akaraterõ,gyõzködés,étrend megtervezése... semmi ehhez hasonló nem használt,pedig hánytam egyszer véreset is(bocsi),és volt,hogy azt hittem,ott halok meg,úgy remegtem,dehát ha beteg a lélek,hiába a veszély,addig nem hagyom abba amíg ki nem pucolom magamból. Aztán idõszakosan sikerült leállni,hetekre,napokra,de ahányszor a kedvenceim közül fõzött anyu,nem ment tovább. Most negyedik hete nem csúsztam el,egy lökött módszer miatt,amit nem is emiatt vezettem be,de meglepett,hogy semmi kényszer nem visz rá a bulímiára. Lényeg,hogy lõjj be magadnak egy bizonyos étellimitet kalóriában(legjobb a szükségleted alatt picivel) vagy ha ez nagyon soknak tũnik,hetente fokozatos emeléssel próbáld magad rávezetni. Az evésben van a kutya elásva,fõleg ha unalomból.Aki bulimiás az nem tököl az étel felett,betömi és rohan is mielõtt bármi felszívódna. Itt pont az a lényeg,hogy bármit eszel,annak minden egyes falatját rágd meg 40-50szer.Akkor is,amikor csak belekóstolsz valamibe,minden egyes falatot.Baromi sok idõ mire megeszel egy almát is,nekem ez 15-30percbe is telik,de így van ez minden étellel. Nem habzsolsz,hanem kitartóan rágcsálsz,akkor is,ha nagyon éhes vagy. Idõvel elmúlik az éhségérzet,úgy érzed,teljesen jóllaktál,mégsincs benned az az elnehezült késztetõ érzés,hogy neked ettõl most azonnal meg is kell szabadulnod. Ha akarnál se nagyon tudnál,mert kevés is ahhoz,meg nem is zavaró annyira,mint mikor teletömöd magad nyakig. :) Eddig ez az egy bizonyult a jó megoldásnak,pedig nem vártam semmit tõle.Hátha neked is beválik.:))

nem vok Anna vagy Mia :)