Volt már aki kigyógyult a pánikbetegségből, szorongásból és a depresszióból?

Jelentkezem! Pánikbetegséggel kórházba is kerültem egykor, ma meg már szinte el is felejtettem az egészet! És remélem, nem tér vissza soha! ))

Persze hogy ki nekem is volt, de legyőztem, megparancsoltam magamnak hogy márpedig jól vagyok, mindig amikor előjött próbáltam nem rá gondolni aztán elmúlt.Nekem is volt olyan időszakom amiatt volt az...

Első vagyok. Infarktus-szerű tünetekkel kerültem a kórházba, már majdnem az intenzívre vittek, amikor kiderült, hogy nincs hely, így belgyógyászat lett belőle, ott meg kiderült pár nap múlva, hogy nem infarktus, hanem pánikroham. Nem tudom pontosan megmondani, meddig tartott. Mondjuk, fél év. Ez alatt többször volt pánikrohamom, leküzdhetetlen halálfélelmem, és igen, szedtem gyógyszert, volt ilyen Xanaxom meg olyan Xanaxom, de nem szoktam rá, ritkán vettem be. Pszichiáter segítségéval "szoktam le". Ma már belátom, hogy pszichiáter se kellett volna hozzá, csak hit, hogy lehet. Önmagam elég vagyok hozzá.

Nekem 2 évig volt szorongásos pánik betegségem és nagyon sokat szenvedtem vele.Igazából fokozatosan múlt el.Voltam orvosnál de abban az időben ez még nem volt ilyen ismert betegség és egy teljes kivizsgálás után azt mondta,hogy menjek haza és felejtsem el ezt a hülyeséget.Majd elmúlik.Tényleg elmúlt csak hát 2 évre rá.Szóval elég nehéz volt.8 hónapig még a lakásból sem mertem ki lépni mert azonnal rohamom lett.Én életmódot váltottam és akkor indult el a lassú gyógyulás.Lefogytam 24 kilót és leraktam a cigit is.Meg megismerkedtem egy lánnyal akinek sokat köszönhettem.Szerintem akkor múlt el teljesen mikor evvel a lánnyal összejöttem.Azóta nem is tért vissza de már tudnám kezelni is.Ki tudnám magamból magyarázni ha jönne a roham de szerencsére nem jött azóta.Csak úgy magátol biztos nem fog elmúlni.Valamit azért tenni is kell és nem a szorongásoldók fognak segíteni.Biztos sokan mondták már neked de ez tényleg fejben dől el.Vagy megbírkozol vele vagy legyűr téged teljesen.

Másodikkal ellentétben nekem nem segített, hogy nem gondolok rá. Sőt, pont az segített, ha rá gondoltam, haraggal, iszonyú dühösen! Mármint a pánikra, mint ellensége! Csak úgy lehet legyőzni, ha szembe tudsz szállni vele, erővel, fizikaival és lelkivel egyszerre.

Még világosabb, hogy szakival gyorsabb.

Csatlakozom az előttem szólókhoz, mind a düh, mind pedig az elfogadás, a tények megmagyarázása lehet egy megoldás, mindenkinek meg kell tanulnia a saját útját, életmódváltás szükséges. Én is még keresem az utam, érdekes lehet esetleg Szendi Gábor - Pánik nevezetű könyve, korábban az oldalon láttam hogy valaki javasolta, tanulságos olvasmány.