Mennyire tehetek arról ha nehezen kezelem az atrocitásokat, szóbeli agressziót? Kiszolgáltatottság hajlamosít rá?

Represszorok

A személyiségen belüli problémák (konfliktusok) is súlyos stresszorfaktorok. A konfliktushelyzetet az egyén elhárító mechanizmusokkal kezeli.

A külvilági stresszorok feldolgozása személyiséglélektani vonatkozásokat vet fel.

Ismert, hogy a veszélyjeleket személyiségétől függően ki-ki másként észleli. A veszélyjelek kezelése nemcsak az észlelésben, hanem a tanulásban és felejtésben is személyiségfüggő.

Vannak emberek, akik a negatív élményeket elhárítják: represszorok. Vannak, akik felerősítik: szenzitizátorok.

A Jesse Gordon (1957) által "represszió-szenzitizáció dimenzió"- nak elnevezett képzeletbeli tengelyen az emberek az információ kezelésétől függően elhelyezhetők. Ez függ attól, hogy a negatív eseményeket a személyiség hogyan dolgozza fel.

Az emlékezési folyamatok pszichológiai vizsgálata során, mikor közömbös és konfliktusterhelt szavakat kellett megtanulniuk a vizsgálati személyeknek, kimutatták, hogy a represszióval jellemezhető személyek konfliktusos szavakat tartalmazó szólistákat nehezebben tanultak meg, mint közömbösöket. A szenzitizátorok jobban emlékeztek a konfliktusos szavakat tartalmazó listára.

A kutatások igazolják, hogy a represszorok hajlamosak a kudarc élményüket elfelejteni. A negatív információt elhárítják, szorongásuk inkább vegetatív jelekben mutatkozik meg, kevésbé hajlanak azt megfogalmazni.

Stresszhelyzetben vegetatív működésük jobban fokozódik, mint a szenzitizátoroké, ennek ellenére ritkábban dezorganizálódnak.

Érzelmileg stabilabbak, toleránsabbak. Energikusak kooperatívabbak.

S-O-R modell

Szenzitizátor személyiség feldolgozási modellje

A szenzitizátor személyiség a konfliktusok iránt fogékonyabb, inkább negatív jelentésű információt fogad be. Ezáltal ingerlékenyebb, alkalmazkodási nehézségei vannak, pesszimista, zárkózott.

Ritka a represszió-szenzitizáció dimenzión a szélsőség. De nem ismeretlen számunkra a gyanakvó, ellenségeskedő szomszéd, bűnbakot kereső autós. Mindezek paranoid megnyilvánulások, impulzív, agresszív magatartással járhatnak, a szélsőséges szenzitizátor beállítódás jellemzői.

A brutális bűncselekmények elkövetői gyakran végletesen represszor személyiségek. Jellemzőjük, hogy agresszivitásukat elfojtják, viselkedésük túlkontrollált. Ennek következtében indulataik "felduzzadnak", robbanásszerű kiélésük patológiás vagy kriminális cselekedethez vezethet.

A pszichológusok a represszor-szenzitizátor élményfeldolgozással kapcsolatban a nevelés fontosságát hangsúlyozzák, ezen belül az anya szerepét. A következetlen, büntetésorientált, korlátozó nevelés szenzitív míg a következetes, de szigorú, ugyanakkor elfogadó nevelés represszív élményfeldolgozásra hajlamosít.

A nevelés fontossága domborodik ki a külső-belső kontroll attitűd személyiségdimenziók vonatkozásában is. A korai szocializációs folyamatok eredményeként alakul ki a "környezeti események bejóslására és kontrolljára irányuló készenlét".

A külső kontroll attitűdös személyiség kiszolgáltatottnak érzi magát a környezeti eseményekkel szemben. Megterhelő hatásokra szorongása miatt saját mentális szintje alatt teljesít. Ennek megfelelően distressz -szituációban védtelenebb, a megoldást a véletlenre bízza. A belsőkontroll attitűdös személyiség az események befolyásolásában kompetensnek érzi magát. A kellemetlen helyzeteket is a saját viselkedésével összefüggésben értelmezi, a problematikus helyzeteket önbizalommal oldja meg. Frusztrációs toleranciája magas.

A pszichoszomatikus orvoslás nemcsak a stresszhatásokat tekinti kockázati tényezőnek, hanem a személy viselkedési repertoárját is. A szívizominfarktus kialakulásának hátterében jellemző személyiségvonásokat tártak fel. Megkülönböztették az "A" és "B" típusú viselkedésmintájú személyiséget.

Az "A" típus gyakrabban betegedett meg szívérrendszeri problémák miatt, melynek pszichés okaként a krónikus sürgetettséget, ingerlékenységet, alacsony önértékelést, ellenségeskedést, versengést, státusbizonytalanságot és az ezzel járó pozícióhalmozást tárták fel.

A "B" típust mindezek a tulajdonságok nem jellemzik, ezért e súlyos pszichoszomatikus megbetegedéstől, a szívizominfarktustól védettebb.

Tűzoltók és rendőrök közreműködésével pszichológiai vizsgálatot végeztek. Számítógépes programmal játszottak a résztvevők. A beavatott személyek, akik rendőrként vagy tűzoltóként mutatkoztak be, játékpartnerükre megjegyzéseket tettek. A vizsgálat végén az "A" típusúak vérében magasabb adrenalin- és noradrenalin-szintet mutattak ki, mint a "B" típusúakéban.

Menekülés a stressz elől

A szorongás mint leggyakoribb feldolgozási mód

A stresszkeltő szituációk érzelmi válaszokat eredményeznek, amelyek a jókedvtől (amikor az esemény kezelhető kihívásként értékelődik) a sokkal gyakoribb negatív érzelmekig (düh, elkedvetlenedés, depresszió) terjednek. Ha a stresszkeltő szituáció folyamatos, érzelmeink hullámozhatnak ezen érzelmek között, a megküzdő erőfeszítés sikerétől függően.

A stresszre adott leggyakoribb válasz a szorongás. Szorongáson olyan kellemetlen érzelmeket értünk, mint az „aggódás", a „félelem", a „feszültség" és a „rossz előérzet", amelyeket különböző mértékben már mindannyian átéltünk.

Ha az ember olyan eseményeken megy keresztül, melyek meghaladják az emberi szenvedés normális terjedelmét (például a természeti katasztrófák, nemi erőszak, gyermekrablás), időnként a szorongással kapcsolatos tüneteknek egy olyan súlyos mintázata alakul ki, amit poszttraumás stresszbetegségnek nevezünk. Ennek legfontosabb tünetei: süketség a világra, érdektelenség a korábbi tevékenységek iránt és elidegenedés másoktól; a trauma állandóan visszatérő újraéledése az emlékekben és az álmokban; valamint alvászavarok, koncentrációs nehézségek és túlizgatottság. Egyes személyek lelkifurdalást éreznek amiatt, hogy ők túlélték a katasztrófát, míg mások nem.

A poszttraumás stresszbetegség időnként közvetlenül a katasztrófa után jelenik meg. Néha azonban valamilyen kisebb stressz hozza felszínre hetek, hónapok vagy akár évek múltán, s igen sokáig is eltarthat. A náci koncentrációs táborok túlélőinek egyik vizsgálata szerint a táborból való kiszabadulás után húsz évvel 97 százalékuknál még mindig szorongások léptek fel. Álmaikban még mindig átélték az üldöztetés traumáit, s féltek attól, hogy valami rettenetes történik házastársukkal vagy gyerekeikkel, mikor azok nincsenek mellettük .

Karácsony

Poszttraumás stressz

A poszttraumás stresszbetegség a vietnami háború veteránjainak alkalmazkodási nehézségei révén vált széles körben elfogadott diagnosztikus kategóriává. Bár a korábbi háborúkban is feljegyezték az ütközetek szörnyűségei által kiváltott stresszreakciókat (az első világháborúban ezt gránátsokknak nevezték, a második világháborúban pedig harci fáradtságnak), a vietnami veteránok különösen hajlamosak voltak az említett hosszú távú tünetek megjelenítésére. Egy felmérés szerint a vietnami veteránok 15 százaléka szenvedett leszerelése óta poszttraumás stresszbetegségben. A poszttraumás stresszbetegséghez gyakran kapcsolódik alkoholizmus, kábítószer-élvezet, erőszakosság és magánéleti problémák. Egy vizsgálatban 713 vietnami veterán 16 százalékánál találtak a túlzott ivással kapcsolatos problémákat, például iskolai és munkahelyi konfliktusokat és eszméletvesztést. 16 százalékukat legalább egyszer már előállította a rendőrség, 44 százalékuknak pedig még mindig olyan emlékei voltak a háborúból, melyet szerettek volna elfelejteni.

A Vietnamban harcolt katonák fiatalok voltak (átlagos életkoruk 19 év volt), s a háború körülményei szokatlanok voltak: nem voltak valóságos frontvonalak, bejósolhatatlan támadások érték őket a sötét őserdőben, nehezen voltak megkülönböztethetők a baráti és az ellenséges vietnamiak, s otthon sem támogatták eléggé a háborút. Vannak olyan vietnami veteránok, akik mindmáig átélik emlékeikben vagy álmaikban traumatikus élményeiket. Az egyik veterán ezt írta: „A történelem szerint már vége van a háborúnak. Számomra azonban sosem ért véget."

Frusztráció-agresszió

Egy másik általános reakció a stresszhelyzetekre a harag, amely agresszióhoz vezethet. Laboratóriumi kísérletekben kimutatták, hogy egyes állatok agresszívvé válnak bizonyos stresszorokra, mint például a túlzsúfoltságra, az elektromos áramütésre és a várt táplálékjutalom elmaradására. Ha két állatot sokkolnak egy olyan ketrecben, ahonnan nem tudnak elmenekülni, elkezdenek verekedni, amikor az áramot bekapcsolják, és abbahagyják a küzdelmet, amikor kikapcsolják.

Gyerekek gyakran dühösek lesznek, és agresszív viselkedést mutatnak, amikor frusztrációt élnek át. A frusztráció- agresszió hipotézis szerint valahányszor egy személy erőfeszítését egy cél elérésében megakadályozzák, agresszív hajtóerő keletkezik, amely a személy viselkedését a frusztrációt okozó tárgy vagy személy megkárosítására motiválja. Bár a kutatások kimutatták, hogy az agresszió nem elkerülhetetlen válasz a frusztrációra, de bizonyára egyike azoknak. Amikor az egyik gyerek elvesz egy játékot egy másiktól, az valószínűleg megtámadja az elsőt, hogy visszaszerezze a játékot. A nyolcvanas évek végén a Los Angeles-i autópályák végeláthatatlan forgalmi dugóiban frusztrált felnőttek egy része elkezdett egymásra lövöldözni. A felnőttek általában inkább verbálisan fejezik ki agressziójukat, mint fizikailag; ők inkább sértéseket vágnak egymás fejéhez, és nem köveket.

A frusztráció forrása felé irányuló közvetlen agresszió nem mindig lehetséges és nem mindig bölcs dolog. A forrás gyakran bizonytalan és megfoghatatlan.

A személy nem tudja, mit támadjon, de dühöt érez, és egy tárgyat keres, amelyen haragját kitöltheti. Sokszor a frusztrációért felelős egyén olyan erős, hogy a támadás veszélyes lenne. Amikor a körülmények gátolják a frusztráció forrásának közvetlen támadását, az agresszió áthelyeződhet, áttolódhat: az agresszív cselekedet egy ártatlan személy vagy tárgy felé irányulhat a frusztráció tényleges oka helyett. A nő, akit a munkahelyén megdorgáltak, váratlanul családján tölti ki haragját. A diák dühös a tanárára egy méltánytalanul rossz osztályzat miatt, s esetleg lekever egy pofont a szobatársának. Az iskolai élményei miatt frusztrált gyerek az iskola tulajdonának rongálásában vezetheti le indulatait.

Istenem, milyen ismerős ez az egész! Pontosan ugyanazt éltem át, mint amit te! Igazából én túl sok dolgot nem tudtam csinálni, igyekeztem mellőzni az osztályomat minél jobban és kerestem más embereket, akikkel jóban voltam.

Esetleg meg lehet próbálni azt is, hogy sulin belül keres az ember hasonló mentalitásúakat, biztosan vannak. Ha több ember van együtt, az már mindjárt sokkal jobb.