Sokan éreznek még így rajtam kívül?

Van lakásom - nincs otthonom.

Vannak rokonaim - nincs családom.

Vannak haverjaim - nincsenek barátaim.

Van múltam - nincs jövőm.

Jó néhány éve kilátástalan az egész, totál üresnek érzem az életem. A (bárki által) tanácsoltak nem jöttek be: találjak valamit, ami lefoglal. Gyúrjak. Mozduljak ki. Körülbelül 2 percig jól is érzem magam, aztán pedig jön a letargikus állapot. Nem voltam még pszichológusnál és nem is tervezek menni, így ez a lehetőség kiütve. Tudom, hogy depressziós vagyok, de régebben még tudtam kezelni, mostanság viszont elhatalmasodott rajtam. Ez annak köszönhető, hogy anyagilag a csődbe ment a család (hosszú folyamat következménye), egészség nulla, "barátaim" a legnagyobb szarban hagytak ott és mára senkim sincs. Szólok az emberekhez, de beszélni (nem ugyanaz!) nem tudtam senkivel sem. Nem tudom, van-e egyáltalán, aki megért... Bizonyára nincs, azért tartok most itt.