Kedves Pszichiáterek! Létezik olyan mentális betegség, amely abból áll, hogy egy ember folyton segíteni akar valakinek, és az ilyen ember tudatosan olyan párt választ, aki segítségre szorul, vagy ezért vállal önkéntes munkát?

Kedves pszichiáter szakorvosok, vagy pszichiátrián dolgozó ápolók, vagy bárki, aki mentális betegekkel foglalkozik

Harminc éves hölgy vagyok.

Arra szeretném kérni Önöket, hogy legyenek szívesek válaszolni a nagyon is furcsa kérdéseimre.

Szóval létezik-e ilyen mentális betegség, ami abból áll, hogy valaki folyton segíteni akar valakinek, és emiatt választ mondjuk testileg fogyatékos párt, vagy emiatt végez önkéntes munkát?

Ha igen, akkor ennek a betegségnek vannak más tünetei is?

Ha nincsenek más tünetei, akkor gondolom én, nem is találkoznak Önök ezekkel az emberekkel, mert ha valakinek nincsen panasza, vagy nem tud róla, hogy beteg, esetleg ez másokat nem zavar, akkor nem is megy pszichiáterhez. Ha valaki folyton segít másoknak, az nem zavar senkit, és ha emellé nem társul más, ami másokat zavarhat, akkor nem is küldik az illetőt pszichiáterhez.

Ha mégis léteznek ilyen betegek, és kezelni kell őket gyógyszerekkel, akkor milyen más tüneteik vannak, ami miatt kezelni kell őket?

Ezt azért kérdezem, mert nekem vannak lelki problémáim, de szerencsére soha nem szorultam pszichiátriai kezelésre, vagyis gyógyszereket nem kellett szednem, a beszélgetős pszichoterápia mindig elég volt.

Olyan lelki problémám van, ami soha nem fog megoldódni, amivel együtt kell élnem életem végéig.

Ezenkívül én egy testileg fogyatékos nő vagyok, és sok mindenben szorulok emiatt mások segítségére.

A lelki problémám nem a fogyatékosságom miatt van, hanem azért, mert tizenhat évesen szerettem volna felvenni egy bizonyos vallást, konkrétan az iszlámot, mert beleszerettem az arab kultúrába, de ahelyett, hogy abban segítettek volna a környezetemben lévő emberek, hogy az iszlám vallást megismerjem, megfenyegettek, megfélemlítettek.

Elvégeztem az iskoláimat, pihentem egy évet, utána dolgoztam, stb.

2011-ben olvastam Irakról egy cikket, nem értettem benne mindent, és elkezdtem keresgélni, és az iszlám megint belépett az életembe. Csakhogy 16 évesen annyira meg lettem félemlítve, hogy a félelmek annyira belém kövesedtek, hogy teljesen leblokkoltak, és nem tudtam, mit csináljak.

Pár héttel később megismerkedtem a baháí vallással is.

Most 2012-t írunk, és én még mindig nem tudom, mit kezdjek magammal. Azaz félig-meddig már tudom, csak a megvalósításhoz nem tudom hogyan kezdjek hozzá. Nagyon szeretnék férjhezmenni egy olyan emberhez, aki mindenben és mindig segít nekem, és az én kedvemért a saját világnézetét, meggyőződését is megváltoztatja.

Egy ismerősöm azt mondta, hogy ilyet csak az csinál a másik kedvéért, akinek az agyával valami baj van. Szóval, ha így viselkedne velem egy pasi, annak szerinte nincs minden rendben az agyával.

Erre én azt mondtam, hogy jó, akkor beteg agyilag a pasi, engem nem érdekel, akkor keresek magamnak egy ilyen agyilag beteg pasit, ha a problémáimat másképpen megoldani nem tudom.

Azért fordultam efelé a megoldás felé, mert annak idején, és most is azt mondták a környezetemben lévő emberek, hogyha felveszem a baháí, vagy az iszlám vallást, akkor ők nem fognak nekem semmiben segíteni, ami nagyon nagy baj lenne, mert akkor nem tudnám gyakorolni a vallást, akármelyiket venném is fel.

Úgy döntöttem, hogyha amit én várnék el a páromtól, csak egy mentálisan beteg pasi csinál,a kkor keresek egy ilyen pasit annak érdekében, hogy a problémáim megoldódjanak, és legalább én ne legyek mentálisan beteg, mert ha ezen problémáim nem oldódnak meg, akkor előbb-utóbb mentálisan beteg leszek.

Próbáltam Interneten ismerkedni mondjuk nem mentálisan beteg pasikkal, hanem olyan fickókkal, akiknek hasonló az érdeklődési körük, de találkoztam egy nagyon durva figurával, és nagyon megijedtem. Ekkor döntöttem úgy, hogy utánanézek, hol lehetne találni olyan pasikat, akiknek az a mentális betegségük, hogy állandóan segítenek valakinek, mert ha ezt nem tehetik, akkor rosszul érzik magukat, depisek lesznek, stb. Úgy képzelem el ezt a mentális betegséget, hogy a fickó nagyon szarul van, ideges, depis állandóan, mert egy gyárban kell dolgoznia, és a kollégák elküldik a fenébe, ha valakinek segíteni akar. A fickó elmegy egy civil szervezethez önkéntesnek, de ez még mindig nem elég neki: éjjel-nappal dolgozik, kutyákat ment, idős embereket gondoz, de még mindig nem elég neki, még mindig hiányzik neki valami, még mindig úgy érzi, hogy nem segített eleget felebarátainak.

A fickót sorra dobják ki a nők, mert mindenkire rátelepszik, mindenkinek segíteni akar állandóan, mindent meg akar csinálni helyettük.

Egyszercsak összefut velem, vagy egy mondjuk vak, vagy mozgássérült csajjal, vagy egy olyan csajjal, akit gazdag apucika elkényeztetett otthon, ebből kifolyólag nem nagyon ért semmilyen háztartási munkához. Teljesen mindegy, hogy a három csaj közül melyikkel fut össze valahol, egyszerűen beleszeret, és úgy érzi, nincs nála boldogabb ember ezen a glóbuszon. Elveszi a csajt feleségül, és úgy érzi, meggyógyult, mert 24 órában segíthet valakinek, vagy ha nem is gyógyult meg, így szinten van tartva a mentális betegsége.

Ha engem elvenne egy ilyen pasi, akkor a fickó valószínűleg nekem segítene állandóan, teljesen feladná önmagát, és még az is megtörténne, hogy muszlim, vagy baháí lenne az én kedvemért.

Azt kérdezném a hozzáértő szakemberektől, hogy létezik-e a fentiekben leírt mentális betegség?

Ha igen, akkor társulnak-ehozzá más tünetek?

Ha egy ilyen mentálisan beteg ember elvesz egy egészségest, az egészséges nem lesz-e mentálisan beteg?

Ha teljesen feladja önmagát a másik kedvéért ez az ember, mert ilyen a betegsége, akkor ezt mennyire szabad hagyni: nem önzés-e kihasználni egy ilyen ember betegségét arra, hogy mi boldogok lehessünk?

Ha hagynám, hogy ez az ember teljesen feladja önmagát, romlana-e az állapota?

Ha ezen tünet mellett más tünetek is vannak,a kkor mik azok? A törés-zúzást azt nem tudnám elviselni, meg mondjuk a kiabálást nem tudnám elviselni, meg azt sem, ha bántana fizikailag azt nem tudnám elviselni.

Segítségüket előre is köszönöm.

Üdv. 30/N