Ilyen "traumák" okoznak mentális gondokat igaz? 18/f
Figyelt kérdés
Szóval kezdeném ,hogy 18 éves vagyok több mint fél éve vagyok már egy ilyen állapotban. Körülbelül annyiból áll ,hogy minden olyan furcsa , olykor félelmetesen álomszerű , az agyam folyton jár valamin , magamba beszélek. Idővel megtudtam ,hogy ezt derealizációnak nevezik. Ez a hab a tortán. Mert idővel társult hozzá egyfajta hipochonder hajlam ami olyan ,hogy ha valahogy eszembe jut ,hogy szédülök vagy zsibbad valamim vagy émelygek ,egy normál ember dont give a fuck de én napokig , hetekig , hónapokig szenvedek tőle. Bemesélem magamnak és nem tudok mit tenni. Ezek miatt megtudtam azt is milyen ha depressziós valaki. Aztán megtudtam milyen a pánikroham , sőt a szorongás sem áll távol tőlem. Tehát nagyon "f*sza" minden.
És most a lényeg. Körülbelül négy éve középsuli idején romlott el minden. Úgy gondolom ott tört el valami amikor én a rossz jegyeim miatt ( egy 5ös bizi sem okozott volna nehézséget de én ekkora lúzer vagyok) a világ legsz*rabb szakközepébe mentem. Míg a barátaim és az ismerőseim közül sokan egy nagyon jó iskolába mentek és elég hamar magukra is találtak , jól érezték magukat tele tervekkel várt rájuk az élet HURRRÁ. Én főttem a levemben , el sem akartam hinni ,hogy hova kerültem (nagyon sz*r hely tényleg) de a lényeg ,hogy más a képességeinek megfelelő helyen jól érzi magát az új barátaival addig én ott szenvedtem egyedül.
2012. júl. 28. 22:19
2/12 A kérdező kommentje:
Akkortól elkezdtem befelé fordulni előjött az évek során egyfajta szociális szorongásom , egyedül voltam nagyon sokat magamba révedve. És elég sok csalódás ért azon a helyen mert azért megpróbáltam beilleszkedni de csak rosszabb lett. Egyszerűen nem voltam oda való. Aztán annyi sok sz*r ért és egy csomó megalázó helyzet is amit korábban sosem engedtem volna megtörténni , de valahogy nem tettem semmit. Soha. Csak vártam. És most végeztem, kész. Totál egyedül vagyok. ott ahol a part szakad. Pedig volt bennem potenciál, bár nagyon sokáig kisebbségi komplexusom volt mert olyan vékony voltam és emiatt sosem éreztem magam normális embernek. Mostmár persze a sok edzés miatt jó testem lett de semmit nem érek vele. Néha úgy érzem nem tudok már soha boldog lenni. Az emberektől is félek.
2012. júl. 28. 22:19
3/12 A kérdező kommentje:
Úgy gondolom ez az állapot azért van ... Mert az én büszkeségem vagy egóm vagy tudatalatti akármim , szóval nem tudtam ezt feldolgozni. Mint mondjuk az a férfi aki kidobta a nyerő lottó szelvényt és kis híján beleőrült. És azt sem ,hogy most is egy nyomorék vagyok aki tök egyedül van.
2012. júl. 28. 22:20
4/12 anonim válasza:
Pont ugyanezek a tüneteim, mint neked. Szóról szóra.
Nálam is az iskolai társaság miatt jöhetett elő, nem voltam közéjük való.
Most, hogy önálló életet élek, azt csinálom, amit akarok, kezdek kijönni belőle.
Azt javaslom találd meg azt ami igazán te vagy, sport stb, ezek jók.
Röviden most ennyit tudnék mondani a dologról, az jó, hogy felismerted magadba, hogy mi válthatta ki, így el tudod kezdeni kezelni a dolgokat.
2012. júl. 28. 22:30
Hasznos számodra ez a válasz?
5/12 anonim válasza:
18 éves vagy. Pár nyerő lottószelvényt ki fogsz még hajítani.
A kudarcok kellenek, mert azok nélkül nincsen siker.
A szociális fóbiát ne magadnak diagnosztizáld, hanem menj el pszichológushoz. Direkt nem pszichiátert írtam, mert azok orvosok, a pszichológus meg bölcsész. Ha kikapsz egy jófejet örüéj, ha meg egy f@szt akkor hagyd ott és addig járj, míg megtalálod a Te emberedet. Sok ingyenes lehetőség van.
2012. júl. 28. 22:31
Hasznos számodra ez a válasz?
6/12 anonim válasza:
ma 22:30 vagyok.
Először pszichiáter kezelt, (ilyen tünetekre azonnal gyógyszert adnak), de nem használt, majd pszichológushoz mentem, ő segített másképp látni a világot, ingyeneshez jártam.
Ha egyedül nem tudsz megbírkózni vele, én is javaslok egy pszichológust.
2012. júl. 28. 22:36
Hasznos számodra ez a válasz?
7/12 anonim válasza:
Természetes, hogy nehéz ezt a környezetváltozást feldolgozni. Valószínűleg én is bajban lennék egy rosszabb társaságban...
Most hol tartasz? Hányadik évedet járod, mennyi van hátra? Nincs lehetőség iskolaváltásra?
Az emberektől ne félj, gondolj arra, hogy a régi környezetedben jól érezted magad. Most is lenne megfelelő hely, ezt te magad írtad.
2012. júl. 28. 23:19
Hasznos számodra ez a válasz?
8/12 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat , ami azt illeti jártam egy darabig pszichológushoz ami nagyon jó is volt igazából erre is ő segített rájönni , mert magamtól csak annyi telt ,hogy azért aggódtam vajon mi bajom lesz. Egy picit nekem ezt annó nehéz volt felfogni ,de így visszagondolva logikus... Csak hát most szünetet tartok vagy abbahagytam egy időre ahogy tetszik mert már nem tudtam miről beszámolni neki mert ugye most itthon vagyok max arról tudnék beszélni ,hogy megint így meg úgy vagyok. Meg így mindent kitárgyaltunk csak hát nálam a tett hiányzik.
2012. júl. 30. 17:52
9/12 A kérdező kommentje:
És sajna ez a szorongás tényleg nem olyan ,hogy na most félre teszem. Ez nem olyan ,hogy be vagyok sz*rva mielőtt műtenek vagy ilyesmi. Komolyan nem tudok sok mindent tenni, nagyon kell ahhoz koncentrálnom ,hogy mire oda érek valahova ne álljak át ilyen "jó majd máskor" üzemmódra. Mert mindig ez van. És persze sosem lesz belőle semmi. Meg írjátok ,hogy nyári tábor ilyenek, most mégis milyen tábor? Az "iskolám" nem szervez semmit. Amúgy sem a zsánerem az ilyen közösségi feladatok parádé. És most nem azért mert nem szeretem az embereket egyszerűen csak mindig utáltam az ilyesmit. És tényleg értsétek úgy ,hogy én falun lakom (remek ...) és képzeljétek el ,hogy most bebuszozok/vonatozok valahova mindenféle különleges cél nélkül? Mert ugye nincs kivel. Hát nemtudom. Eléggé szánalmas vagyok.
2012. júl. 30. 17:54
10/12 anonim válasza:
Nem vagy szánalmas. Mindenki követ el hibákat; te minden bizonnyal ott követted el, hogy általános iskolában nem tetted oda jobban magad.
De a hibát ki lehet javítani, illetve a hatásán túl lehet idővel lépni. Ha nincs lehetőség iskolaváltásra, akkor iskolán kívül is lehet barátokat találni. És ha majd végzel az iskolával (vagy már talán végeztél is?), akkor ismét új közösséget kapsz, ahol ismét esélyed van sok örömre.
Mert ez a fóbia úgy, ahogy jött, el is tud menni, én hiszem. Keress barátokat! És bízz a jövőben! És ne nevezd magad szánalmasnak, nyomoréknak, mert nem vagy az!
Hidd el nekem, leszel te újra boldog! Csak találd meg ehhez a megfelelő embereket!
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: