16 éves koromban diagnosztizáltak nálam depressziót, később mániás depressziót. Nem bírom tovább. Mit tegyek?

Szerintem segíts minél többet a családodnak.

Sokkal boldogabb leszel, ha az ő helyzetük rendbejön.

Az a baj, hogy ezt gyógyszeres kezelés mellett, terápiával is évekig tart teljesen kiheverni, de ezekszerint neked ebben már rutinod van... csak azt nem értem, miért hagyják abba a kezelésedet, ha még bőven nem vagy gyógyult. Te döntesz úgy, hogy nem kell az egész, mert úgysem ér semmit, vagy a dokik mondják, hogy mehetsz isten hírével?

Van esélyed másokhoz menni? Gondolom, arra nincs, hogy alkalmanként 10.000 Ft-ért menj pszichiáterhez, de nem a pénztől lesz jó egy szaki. Ki lehet fogni köztük nagyon jókat, és gyengéket is.

A mit tevésre tapasztaltból azt mondhatom, hogy majdnem mindegy, úgyis mindig előjön a legkisebb kudarctól is, de általános elvként azért igaz, hogy minél többet kötöd le magad olyan dolgokkal, amik örömöt okoznak, vagy sikered van benne, annál jobb. Pl. Egy sport, amit élvezel, vagy hasonlók, de ez nem elég, csak egy jó kiegészítés.

Lehet, hogy az aranyosság kevés, bár az is lehet, hogy tudnak, csak lassabban megy, mint hinnéd. Viszont én a helyedben azt tenném, hogy jól megmondanám neki, hogy "de hát úgy érzem, semmi javulás, szar ez az egész... Mikorra várható valami? Eddig mit haladtunk?" és meghallgatnám, mit mond. Ha meggyőz, és értelmes válaszokat ad, talán meg is nyugszol, ha pedig nagyon nem szimpatikus, amit mond, megfontolható más is. Az a nagy baj, hogy a pszichológus azért nem varázsló. Sajnos ha valaki odamegy pl. azzal, hogy depis, mint Te, és rá is jön, hogy ezt mondjuk a családja váltja ki belőle, (tudom, te azt képzeled, te bántod őket, de én ezt nem így látom) szóval akkor segíthet valahogy túllendülni, de mivel a környezeted nem változik meg, közben folyamatosan ér a másik irányú hatás is. Ezzel mondjuk nem sokra mész, hogy ezt írtam, de valami ilyesmit érzek, és ezért is mondom, hogy megkérdezném, mire számítsak, és mennyit haladtunk, hogy tisztázzam vele ezeket az aggályokat, amit itt leírtál. Ez fontos! A pszichológus nem valami felsőbbrendű lény. Rendben, sokat tanult, okosabb is lehet, mint te, de ez nem jelenti azt, hogy nem szólhatsz hozzá, nem kételkedhetsz benne, stb. Sőt ha ezt megtudja, hogy így érzel, arra hivatott, hogy ezen változtasson. Ha csak nekünk nyílsz meg itt az ismeretlenben, akkor sokkal nehezebb dolga van, míg rájön, hogy Te ezt az egészet így látod.

Na most a fele lehet, hogy butaság, mert nem is így van, ahogy képzelem, de amit leírtál, azokból nem derül ki az egész életed.

KEdves összegyűltek, pont ettől mániás depressziós, hogy az egyik pillanatban még képes lenne kinyiffantani magát, a másik pillanatban meg túlságosan felpörög, nagyon jó kedve lesz. És ez nem jó, egyáltalán, ezek az óriási hangulatingadozások készítik ki...

Kedves kérdező, leírnád pontosan, hogy hogyan próbáltak segíteni rajtad?? Nekem is volt egy nagyon kedves pszichiáternénim, aki mindenféléről beszélgetett velem ,csak éppen nem arról, amiről kellett volna..

Miért próbáltak annyi gyógyszert? Mennyi ideig szedtél egyet? Nem lehet, hogy csak nem volt türelmed kivárni a hatását?