Úgy érzem félek, rettegek. Paranoiás vagyok, vagy szorongok? Hogyan küzdhetném le ezt az érzést?

Egy szép nap után este elindulok kutyátsétáltatni. Egyszer csak minden boldogságom elillan, és elkezdek rettegni. Úgy érzem bármelyik pillanatban történhet valami, amit nem akarok, ami megrémít. Nem az emberektől félek, nem is igazán tudom hogy mi okozza. Úgy érzem pánikba esem, és nem tudom hogy mit tegyek. Mindig is imádtam este kutyátsétáltatni, de valami most mégis meggátol az élvezésében. És ez nem csak akkor történik, nappal is bármikor rámtör, és szinte lehetetlen elhessegetnem a rossz gondolatokat. Elég csak belegondolnom valami teljesen alap dologba, pl. hogy elmegyek futni, és máris az jut az eszembe, hogy ahogy jövök haza a gáton, a házunkhoz nagyon közel jövő vasúton elcsap egy vonat... És nem a fájdalom riaszt meg, hanem az hogy elveszítek mindent, amiért eddig harcoltam. Hogy azért kezdek el futni, hogy egyszer hírtelen egy vonat véget vessen az életemnek, ezzel feleslegessé téve azt, hogy léteztem.

Mindig is vakmerő voltam, kerestem a kalandokat, és élveztem a veszélyes helyzeteket. Most pedig mindenről az jut az eszembe hogy rosszül fog elsülni... Még a sportolást is befejeztem miatta, hiszen közben végig csak a stress és a szorongás volt bennem, élvezet egy pici se.

Problémás a családi hátterem, ez mindig is befolyásolta a személyiségemet, gyengített és erősített egyben. Nem rég láttam ahogy egy autó elütött egy bolond kutyát ahogy az átjött az úttesten, és szerintem ez indíthatta el a fantáziámat. Nem is kerék alá került, hanem két kerék közt vágta be a fejét. Azóta bármilyen autót meglátok féltem a kutyámat, a kóbor macskákat stb. Mindig beférkőzik a tudatomba valami kis rossz gondolat ami nem hagy nyugodni. Legtöbbször mikor egyedül vagyok, márpedig rengeteget vagyok egymagam hisz ketten élünk anyummal, aki egész nap dolgozik, este meg edz.

Tudnátok nekem valami tanácsot adni?