fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Mi ez? Mit csináljak? Pszichol...

Mi ez? Mit csináljak? Pszichológusra lenne szükségem?

Figyelt kérdés
16, lassan 17 éves lány vagyok. Mér legalább 13 és vél éves korom óta, azaz kb 3 éve van ez velem.. kezdetben csak az emberektől idegenkedtem kicsit, másnak, kirekesztettnek éreztem magam, de nem rossz értelemben, az osztálytársaim általában felnéztek rám, jófejnek tartottak, és többre tartottam magamt náluk, de valahogy taszítottam az embereket, nem szerettem meg senkit, és nem is akartam. Lassan kezdtem magamat emiatt rosszul érezni, de 14 és fél éves korm környékén leküzdöttem. Elkezdtem hiperérzékenyen viselkedni, apró dolgokon teljesen bedurrant az agyam, olyan dolgok húztak fel amik porszemek az életemben, nagy dolgok meg egyáltalán nem érdekeltek, néha csak úgy nekiálltam sírni. Nem éreztem magamt depressziósnak, azt godnoltam, biztos max hiperérzékeny vagyok. Sokat gondoltam rá, miylen lenne nem élni, de féltem a gondolattól. Az évek során egyre erősödött az egész, most szinte egész nap már ahogy felkelek érzem hogy ideges vagyok, a szívem a torkomban dobog, egész nap ismételgetem magamnak, hogy "nyugi, nyugi", néha megnyugszom és akkor elkezdek sírni, de rendesen zokogni, és nagyon ingadozik a hangulatom, szinte 10 percenként. A legtöbbször úgy érzem hogy nem akarok létezni. Semmi értelmét nem látom az életemnek, se a jövőmnek, a következő napnak sem. Nem meghalni akarok, hanem megszűnni létezni, és már nem ijeszt meg a halál gondolata egy icipicit sem. Próbáltam emberekkel lenni, de nem megy, csak rosszabbul érzem magam, úgy érzem nem tartozok közéjük. Folyamatosan jár az agyam, de ha épp nem gondolok semmire akkor is iszonyú ideges vagyok, és már a tanulás rovására megy. Általában levert vagyok, boldogtalan, vagy egyáltalán nem érzek semmit csak bámulok ki a fejemből, vagy összevissza pörgök és majd kicsattanok. Mi bajom van, mit tehetnék? Pszichológusra nem nagyon tudok költeni..
2009. júl. 13. 01:21
❮ 1 2
 11/16 anonim ***** válasza:

Csak óvatosan foglalkozz más problémáival, egy idő után könnyen belesüllyed az ember mások negatív érzésibe!

Good luck! :)

2009. júl. 17. 02:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/16 anonim ***** válasza:

én a 12:05 és 12:03- a 12:03 és 12:05-ös válaszoló vok...

előző válaszoló ezt kinek szántad? nekem? mert ha nekem, akkor szólok, h én csak tanácsokat adok, nem süllyedek bele más problémájába, megvannak a magam problémái... :)

2009. júl. 17. 14:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/16 A kérdező kommentje:

Csak a barátaim gondjaival törődök, a többiekével nem. Ez nemtudom érzéketlenség, de megvannak a saját dolgaim, mindenkin nem tudok segíteni. Itt ezen az oldalon próbálok még haszonos dologat írni, meg egykét fórumon, de személyesen nem sok ember baját oldogatom, és ez így bőven elég, azthiszem ez oylan arany középút: )

Köszönöm a válaszaitokat : )

2009. júl. 17. 14:51
 14/16 anonim ***** válasza:
A lánynak írtam, hogy óvatosan a problémákkal...
2009. júl. 18. 07:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/16 anonim válasza:

Én is ilyenben szenvedek...vhis ha lehet így fogalmazni.

Anyám el akart vinni psihológushoz,amikor ésrevette,h állandóan sírok...de nem engedtem. Szntem jobb is..mert ír fel gyógysereket,amik mint a drog...ha egyser elkeded...nélküle már nem tudsz meglenni. A ismerősöm is most azzal küszködik,h gyógyser nélkül is sikerüljön neki. CVmint..a a legjobb gyógyszer ha magad próbálod meg "leállítani" et a dolgot..tudom,nem könnyű, mondani viszont a. De mint említettem én is ilyenben "szenvedek és vmien szinten áttudom érezni,h te kb miket érezhetsz...(mert nem minden érzés egyforma)...tudom,h nagyon rossz. Nem kell phszihológushos menned vele. (mpersze mindenkinek a maga dolga,h hova megy ezzel)... Én sem nagyon engedek köel magamho senkit, sírok, mindenen kiakadok...(ilyenek)...én amikor ezt érzem általában verseket, dalokat írok...magamnak...semélyesen..(persze van amelyiket megmutatom vkinek,de nem sok embernek szoktam...főleg merth angolul írom...) szntem próbáld meg te is levezetni vmivel...amit hogy ha csináls..nyugottabb leszel...ha nem találsz semmi ilyen elfoglaltságot..akkor se ilyedj meg. Próbálj meg átlépni ezeket..mintha egy fal körbezárna...neked pedig le kell döntened...ersze nem könnyű dolog ilyen nehéz "téglákat" (gondokat) ledönteni (kiiktatni)...de... egy idő után talán (reméljük :) ) megadja magát... és minden jobb lessz.... UI: Ne gondolj arra,h mien lehet nem élni...én ha ilyenre gondolok, tudom,h nem lenne jobb...persze ilyenkor azt modnom,h nem érezném a fájdalmat..stb...de ha belegondolok,h e a szüleimnek h esne...v a barátaimnak... remélem sikerül majd leküdened ezeket a dolgokat... (nem phszihológiát akartam oktattni... :)... csak segíteni szeretnék neked... perse ha engeded és elolvasod az é kis regényemet :):) szia pucc....

2009. dec. 13. 16:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/16 anonim ***** válasza:
Az elözőre válaszolva a psihologus nem ír fel gyógyszereket, max a psihiáter, és nem feltétlen írják őket fel. Nah de akkor példázzunk. Nekem szószerintem semmi sem jó az életemben, bár én probálom nem így felfogni. A lényeg 2 éve a gyomrommal járok orvoshoz, mert a stressz annyira kikészített, hogy a gyomorfekélyem miatt magas a savam. Hát jó elvileg kikezelték. Következő pont 1 évre rá kb, elvisz a mentő. A gyomorsavam olyan szinten megnőtt, hogy szét marta a nyelő csövem. Oké. Elküldtek ideggyógyászatra a fejfájás miatt(4-5 éve tartó állandó, mindennapos). Na hát ott én kaptam 1 psihologust.(Neurologiai beteg voltam, de mindenkihez oda küldik őket, ha huzamosabb időt tartozkodsz benn) A psihologus megosztotta velem, hogy a fejfájásomat is a stressz okoza nagyrészt. HOzzáteszem sose senkitől semmit nem fogadok el, de én vagyok a fél város lelkiszemetes ládája. Az agyturkász, azt mondta, ha nem tudok segítséget elfogadni, nem az a vicc h öngyilkos leszek, hanem a szervezetem leépül szép lassan. Ő segít. Ő tényleg segített nekem. A legjobbnőimnek, akiknek úgy érzem mindent elmondok, ott akkor jöttem rá, hogy nem. Legalábbis a psihomókus melett úgy érzem, az életemet levehetem a vállamról. Van aki segít. BÁr nekem még mindig nehéz kicsit, de nélküle a műtőben feküdnék. Kell ha nem is psihologus, de orvosi segítség. Mert nem cs a lelked megy tönkre!!! És ott lehet tudnak segíteni... 1 hét korház, ha ugy gondolják h psihologus kell, akkor lesz az. Ha nem akkor meg lesz ami. Lehet úgy kérni beutalót, hogy te szeretnéd. Mondjuk én inkább egy szimpla psiholust ajánlanék első körben, mert engem speciel kikészített a korház, de egyéb okokból. Még ha van is kinek elmondani, én a saját tapasztalaim alapján azt veszem észre, hogy az idegen többet segített. De mindenkinek meg van a saját véleménye! Jobbulást!
2009. dec. 14. 22:50
Hasznos számodra ez a válasz?
❮ 1 2

Kapcsolódó kérdések:

Egészség főkategória kérdései »
Egészség - Mentális egészség kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!