Ki küszködik itt az öngyilkosság gondolatával, és miért?

"Ilyet én nem írtam sehol."

Legyen, ahogy akarod. Neked még rosszabb, mint neki, és ki tudja, tán jön majd egy másik versenyző szellemű ember, akinek még nálad is rosszabb. És a hozzászólásoddal a célodat se áruld el, más minden bizonnyal érti, én meg inkább megyek, és csinálok valamit, ami még ennél is értelmesebb, mint veled vitázni. Köszi, hogy megtanítottál szöveget értelmezni és gondolatot olvasni! :)

Van egy érdekes gondolatom az öngyilkossággal kapcsolatban.

Korábban és más kérdésnél is kifejtettem, hogy az öngyilkosságot én egy nagy "nemet mondás"-nak tartom a "nehézazélet" és a "nemsétagalopp" témakörrel szemben.

Lehet ragozni, hogy segélykiáltás, önsajnálat, de mindenekelőtt: szembefordulás.

Ami pedig azt illeti, érdemes-e vagy sem, arra az a teóriám, hogyha valaki olyan helyzetben van, hogy nem lát kiutat és öngyilkosságot fontolgat, akkor vegye figyelembe, hogy csak akkor "érdemes", ha tényleg előre biztosan fixen tudható, hogy az ember a hátralevő életét full örömtelenül és nyűglődve, szenvedve fogja leélni. Ilyen lehet egy gyógyíthatatlan és egyben elviselhetetlen betegség, vagy egy olyan mérvű elszegényedés, ellehetetlenülés, amiből tuti nincs kiút. Mert én spec meg tudom azt is érteni, hogyha valaki 100% bizonyossággal örökre hajléktalan és koldus lesz, akkor nem biztos, hogy van értelme folytatni.

Ami visszás azonban, hogy nem tudhatjuk, mit hoz a jövő.

Most nem csak arra gondolok, hogy koldult pénzen vett nyertes lottószelvény, hanem lehet még változás a politikában, a gazdaságban, elvileg lehet még szociálisabban érzékeny kormányzás, netán az elszegényedett ember kap egy munkalehetőséget és ki tud törni stb stb. De akár a lottó vagy a sorsjegy is bejátszhat. De mondom, ha elkerülhetetlenül örök nyomorra van kárhoztatva valaki, akkor nem ítélem el, ha nem kér belőle.