Utálom magam. Hogy változtathatnék ezen?

jobb ha elmész pszichológushoz ezzel. mert a végén még bajt csinálsz magadban

Másokat is utálsz vagy csak magadat? Konkrétan mit nem szeretsz magadban? Valamilyen külső vagy belső tulajdonságoddal nem tudsz megbékélni? Kérdezgesd magadat az érzéseiddel kapcsolatban, mert a választ egyedül te tudhatod. Ne elégedj meg annyival, hogy "utálom magamat" inkább úgy mondd, hogy nem ismerem magamat eléggé, mert az ember általában azokat utálja akiket nem ismer eléggé, és maga az utálat az, ami megakadályozza abban, hogy jobban megismerje. És ez saját magára is vonatkozik. Tiszteld meg magadat azzal, hogy elfogadod magadat , nézd meg magadat egy kivülálló szemével. Milyennek látod magadat, ha kivülállóként tekintesz rá? Hidd el, hogy van egy szerethető oldalad is, mint mindenkinek. Fedezd fel magadban és erősítsd meg. Ölellek szeretettel.

Én úgy voltam ezzel annak idején, hogy mindig csak azok elől menekültem akik azt akarták, hogy változzak meg, mert akkor jobb lesz nekem. Mert én mindig meg akartam változni, de soha nem tudtam mindenkinek megfelelni. Egy idő után rájöttem, hogy talán nem is bennem van a hiba. Miért akarom én mindenáron azt, hogy elfogadjanak? De tényleg miért is? Miért van az, hogy bármit (mondom bármit!)megtennék csak azért, hogy szeressenek? Amikor az egészet már feladtam és már nem akartam változni, és azt mondtam, hogy jó vagyok én úgy ahogy vagyok, hát nem vagyok én kevesebb sem, butább sem, csúnyább sem senkinél, és ha nem szeretnek, hát nem szeretnek... Én majd szeretem magam úgy, ahogy vagyok és további vigasztalásomra elmentem a fodrászhoz, aztán vettem magamnak egy csinos felsőt, sőt még egy cukrászdát is felkerestem, hogy ha már lúd legyen kövér... Így megbékélve magammal lassan megbékéltem a világgal is. Elhatározás kérdése. Elsősorban is az érzéseiddel kell tisztában lenned. Bánt valami? Fáj? Hagyd, hogy fájjon, mert az is hozzád tartozik, de hozzád tartozik az öröm is és azt is éld meg, a jó pillanatokat se hagyd elveszni. Le tudják az embert juttatni a gödörbe egyesek, de vannak mások akik kisegítik. Lehet azért tudnak segíteni, mert ők is ismerik azt a gödröt? Meg a kiutat belőle? Lehetséges, hogy te is azért vagy most benne, hogy kijutván majd másoknak segíthess? Ki tudja mire tanít az élet a pofonokkal? Majd az élet igazolja, amikor előveszed tapasztalatként a mostani emlékeidet. Minden változik a világunkban és mi magunk is változunk benne. Mikor kisgyerek voltál gyerek gondjaid voltak, most, hogy az átmenet korát éled és mész át fiatal lányból fiatal felnőtt nővé most ilyen jellegű gondjaid vannak, de ez is elmúlik. A fejlődés mindig fájdalommal jár. Megspórolni nem lehet.

Én rosszabb helyzetben vagyok gyógyszer és alkoholfüggő lettem pedig csak 15 éves vagyok. Szivem fogadd el magad úgy hogy vagy hidd el semmibaj nincs veled. Szép vagy és nagyon aranyos ha ezen ennyire aggódsz. :D

Drága 15 éves Nagylány! Ne áltasd magad ilyen butaságokkal, hogy gyógyszerfüggő meg alkoholfüggő...100 százalékosan kizárható. Nem is éltél még annyit, hogy kialakulhatott volna. Arra jók ezek a szokások, hogy az ember sajnáltassa magát. Azon dolgozz inkább, hogy irigyeljenek a többiek ne pedig sajnáljanak. A gyengét nem irigyli senki és senki nem kíváncsi rá. Ha tiszta vagy, majd megkérdezik, hogy jééé, ezt hogy csináltaaaad?!?! Na, egy simi neked is a buksidra.