Mit szóltok Csernus ezen válaszához? Ti hogyan válaszoltatok volna?

Én meg sem nézem. A barátnőm volt nála, és ez az ember saját maga szorul kezelésre, komolyan mondom... A barátnőm nem tudta feldolgozni apukájának a halálát pár éve, és ajánlották neki, hogy menjen el hozzá... Konkrétan üvöltözött vele, hogy minden szülő retardált... A barátnőm pedig imádta az apukáját, de a diagnózist egyből felállította a pasiról: Valami nagyon nagy bibi lehetett gyerekkorában a szülei és közte, mert normális ember nem mondd ilyet a saját szüleiről, máséról meg még akkor sem, ha ismerte őket, nem úgy, hogy már nem él, és légből kapott hülyeségekkel dobálózik.

Szóval, csak óvatosan a pasi megnyilvánulásainak komolyan vételével. Nem árt, ha az ember gondolkozik is, mielőtt feltétel nélkül elfogad egy idegentől bármilyen következtetést.

A barátnődnek valószínűleg el kellett volna szakadni a tökéletes, hibátlan apaképétől (mert egy "tökéletes szülő" nem hagyja el a gyermekét, még a halálával sem, másik ismertetőjele, hogy NINCS), hogy feldolgozhassa a halálát.

"de a diagnózist egyből felállította a pasiról" - a barátnőd nyilván remek pszichiáter, hogy egy alkalom alatt tiszta diagnózist tud felállítani, ugyanis erre még a legtöbb profi sem képes.

Nem kell feltétel nélkül elfogadni sem az ő sem pedig más szavát/véleményét. De sokszor igaza van neki, akkor is ha üvölt. Bár én nem szeretném hogy valaki üvöltözzön velem, de az is igaz, ezt saját magamon tapasztalom, hogy szépszóval, kedvesen csak kihasználnak mások. És azt is, hogy ha nem durván adod elő a dolgokat, akkor simán leszarnak, semmibe vesznek...stb.

Az igazság fáj, szokták mondani, tükörbe meg nem szeret az ember nézni.

"Ti hogyan válaszoltatok volna?" Csernus helyében(leginkább sehogy) vagy Csernus válaszára(szintén)?

a 2. rész kb arról szól, hogy ha sz.arsz mindenre azzal csak magaddal b.szol ki, Csernusnak sem és a világon senki másnak sem fontos, ezért mondja, hogy "és akkor mi van?"