Ez már depresszió? Help!
Elmúlt egy évben két párkapcsolatom is tönkre ment. Mind a kettő nagyon megviselt, és mind a kettőnél én szakítottam, amire alapos okom volt, sajnos.
A lényeg, hogy március óta egyedül vagyok, és a helyzet egyre rosszabb. Állandóan az életemen agyalok, nem bírok leállni, nagyon félek az egyedülléttől és nagyon rosszul élem meg. (Sokat voltam már magányos életemben, tehát tudom, hogy mivel jár ez, ha tartóssá válik.) A helyzetet még rosszabbá teszi, hogy nincs is kivel megbeszélnem ezeket a dolgokat, egyetlen barátnőm hosszú évek óta párkapcsolatban él, és szerencsére sose volt magányos, szóval egész világok választanak el tőle ebben a tekintetben. Másokat meg nem ismerek. Nem járok el otthonról (nem önszántamból, hanem mert nincs hova és nincs kivel), gyakorlatilag csak dolgozni, vásárolni etc.
Főleg az utóbbi hetekben érzem egyre szarabbul magam, ha belenézek a tükörbe, konkrétan csúnyának találom magam, és meg vagyok győződve róla, hogy engem többé senki se fogadna el párjának, hiszen ilyen és ilyen hibáim vannak. Csak ezt látom. Minden hülyeségen el tudnám bőgni magam. Az eszemmel tudom, hogy ez így nem helyes, de nem tudom, hogyan törhetnék ki belőle. Állandóan félek, szorongok, sokszor akkor is, ha nincs mitől, de görcsben áll a gyomrom. Menekülésképpen lelkileg a múltban élek (szerelmi téren).
Az előbb kétféle depresszió tesztet is elvégeztem a neten, mind a kettő azt írta, hogy vannak gondok... de ezek csak tesztek, nem feltétlen a valóság.
Szóval a kérdés adott, ez vajon már a depresszió? És ha igen, mit kezdjek vele? Hogy jutok el tb által finanszírozott pszichológushoz, ha szükség van rá?
válasza: válasza: válasza:A tesztnél mi sem leszünk okosabbak sajnos. Lehet egy enyhe depresszió, de szerintem komoly gond azért még nincs. A fő gond inkább, hogy nem tudod, hogyan kezd neki a változtatásnak, és tehetetlennek érzed magad. Ez még nem depresszió, csak azzá válhat, ha hagyod.
Amúgy a körzeti orvosnál is érdeklődhetsz, ő is el tud irányítani szakemberhez, aki pontos véleményt fog majd mondani. De addig is, ne sajnáld magad, hanem mindenképpen próbáld lerázni magadról a rosszkedvet. Tudom, hogy könnyű tanácsokat adni, de tényleg nagyrészt rajtad múlik a dolog. :)
Nézd meg, szerintem kivel ismerkednek szívesebben:
:))
"A fő gond inkább, hogy nem tudod, hogyan kezd neki a változtatásnak, és tehetetlennek érzed magad. "
Igen, ez pontosan így van. Egyszerűen, fogalmam sincs róla, merre induljak el. Jelentkeztem önkéntesnek egy helyre pár héttel ezelőtt, gondoltam hátha ez is egy út, de visszautasítottak.:/
1. válaszolónak: sajna nagyon vacakul állok anyagilag. Nem tehetem meg, hogy tánctanfolyamra, vagy nyelvtanfolyamra mehessek, pedig szívesen tenném!
válasza:"ha belenézek a tükörbe, konkrétan csúnyának találom magam, és meg vagyok győződve róla, hogy engem többé senki se fogadna el párjának, hiszen ilyen és ilyen hibáim vannak."
Mit találsz magadon csúnyának? Szerintem ha konkrétan fel akarnád sorolni, rájönnél, hogy csupa apróság, ami mindenkire igaz. Amúgy mennyi idős vagy? Nem hiszem, hogy 50 lennél. :D
(09:50 voltam.)
Nem vagyok 50, 15-tel kevesebb vagyok.:/ Mondjuk ez már önmagában gáz szerintem.
Sok mindent látok magamon kimondottan csúnyának. Persze ez nyilván nem reális bizonyos szempontból. De hadd ne kezdjek felsorolásba, hosszú lenne a lista.
válasza:35 vagy? A legizgalmasabb női kor! Legalábbis férfi szemmel. :)
"Sok mindent látok magamon kimondottan csúnyának."
Mi lenne, ha erről inkább a barátnődet kérdeznéd meg. Szerintem külső szemmel pontosabb véleményt tud mondani. Amúgy szerintem az emberek 99%-a hosszú listát tudna mondani, mit utál magán, általában mégsem járkálnak gnómok az utcán.
Na, pont a barátnőmet nem szeretném/szeretem erről megkérdezni. Ő nem úgy, nem olyan szemmel lát, mint mondjuk ahogy Te látnál vagy bárki más, hiszen ismer és szeret, tehát nem lehet objektív.
Másrészt, most ez lehet hogy hülyén hangzik, de másképp néz ki az ember ruhában (szépen fel lehet öltözni) meg másképp ruha nélkül.
Legizgalmasabb női kor? Bár úgy lenne.:)
válasza:Na most ruhában vagy ruha nélkül nem tetszel magadnak? Ha meg ruha nélkül állsz egy ismeretlen előtt, akkor hogy legyen objektív? Én biztos, hogy nagyon szubjektív lennék.
:DD
Amúgy igen, a 35 év teljesen jó. Férfiként mondom.
(Még mindig 09:50 vagyok, ahogy az előző is.)
Hát, igazából se így, se úgy nem tetszem magamnak. Na jó, ruhában kicsit jobban, mert az sokat számít, hogy hogyan öltözködöm. Csinos ruhában nyilván jobban érzi magát az ember.
Levetkőzve persze hogy nem objektív az ember (remélhetőleg...) de azért bőven lenne még mit javítani rajtam. Gyakorlatilag, ha végiggondolom, nincs egy szép porcikám. És ez most nem sírás akar lenni, hanem tényszerűen így látom.
A 35 évemmel amúgy nekem se lenne sok bajom, ha ott tartanék életrajzilag, ahol "kéne" vagyis ahol a korombeliek tartanak: társ, család, önálló egzisztencia. Namost, nekem ezek közül egyik sincs! És ez már baj.
Ha ezek a dolgok összeadódnak - márpedig összeadódnak - akkor az ember hajlamos egy sz.rkupacnak érezni magát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!