Hogy lehet az, hogy egy súlyos depressziós emberen a környezete abszolút nem vesz észre, hogy az? Vagy csak senkit sem érdekel?

Én azt javasolnám, hogy mielőbb kezdj el új kapcsolatokat keresni, ezzel együtt a barátnőiddel leülni és elmondani nekik, mit érzel, honnan indult az egész. Ha egyikük se vette észre az elég szomorú, de ma már a barátság se az ami régen volt...

Semmiképp ne maradj magadra, mert abból nem sok jó lesz. Szép apránként foglald el magad valamivel, amit szeretsz vagy szerettél csinálni. Sport, hobbi, kirándulás, bármi.

Senki sem felesleges, ne add fel.

egy pszichológushoz kéne elmenned

a barátnődnek is beszélhetnél róla, mert attól, hogy tanult pszichológiát, nem lett gondolatolvasó..

Kérdező, szeretném megkérdezni hogy merre felé laksz?

Nagyon hasonlóak vagyunk. Pont egy ilyen barátra lenne szükségem.

Írj privit ha gondolod.:)

Csatlakozom, nekem is ilyen barátokra lenne szükségem!

Én is mindig mosolyogtam, vidám voltam. Anyám belém nevelte gyerekkoromban, hogy mindig mosolyogni kell, és minden rendben - így a környezetem semmit nem vesz észre az egészből. Gyakorlatilag megtanultam színészkedni. Addig megy is a dolog, amíg valaki el nem kezd részletesen kérdezgetni, pl. hogy telt a hétvége, hol voltál, hová mész nyaralni... Sokszor már én sem tudom tartani magam, és iszonyú negatív vagyok, erre az én környezetemben sem reagál senki, vagy csak annyit, hogy szedjem össze magam... Gyógyszerek tartanak életben, nem tudom, még meddig bírom. Azt hiszem, az emberek nem tudnak mit kezdeni ezzel, ezért inkább strucc politikát folytatnak. Esetleg próbálnak segíteni, eleve halott tanácsokkal, mint pl. mozdulj ki otthonról, stb.

Ha már nagyon kivagy, a körzetihez menj el, ő ad beutalót a pszichiátriai szakrendelésre - ahol felírnak gyógyszert. Sajnos az agykurkászokkal nincsenek jó tapasztalataim. Pl. elvileg ez segélykérés, bár én nem annak szánom, mikor már azt mondom, elég, semmi értelme az életemnek. Ilyenkor mindenki gyorsan búcsúzik, sürgős dolga akad...

Te nem vagy súlyos depressziós, ezért nem veszik észre.

Kutya bajod sincs, csak veszettül unatkozol és próbálod felhívni magadra a figyelmet, hogy egy kis színt vigyél az életedbe.

Az állítólagos "tüneteidet" nagyon pontosan írtad le, gratulálok, szépen megtanultad a leckét. Ellenben, ha valóban depresszió gyötörne, meg sem tudnád fogalmazni, mi a baj veled, mert nem érdekelne, mi történik veled és a társaid véleménye sem.

Nem szeretsz gyengének látszani, ezért eljátszod a normális alanyt - miközben észrevehetetlenül, súlyos depresszió kínoz? Vagyis hatalmas akaraterőd és önuralmad van - nem éppen egy beszűkült tudatállapotú egyén ismérvei.

Nyugi, attól, hogy kezdesz felnőni, még nem omlik össze a világ! Kevesebb időtök jut egymásra, mert a többiek is tanulnak, ismerkednek, neked most éppen nincs pasid, de ez is elmúlik egyszer és nem kell kitalálni betegségeket csak azért, hogy valaki foglalkozzon veled. Holnaptól jó időt ígérnek, uccu, ki a szabadba és érezd jól magad! Egyél egy fagyit, vegyél magadnak egy apróságot, hogy megjutalmazd azt az ügyes kislányt, aki ott belül huncutkodik és kacérkodj a pasikkal! Az önsajnálatot meg sürgősen fejezd be!

Írj, ha randira mész!