Mi a baj velem? Folyt. Lent!
Figyelt kérdés
Most tudtsm meg,hogy a dédim(90) kórházban van,kómában!Eddig csak a lába volt bevizesedve,azzal is feküdt be!Amikor ezt megtudtam...SEMMI!Semmit se éreztem.Pedig szinte vele töltöttem az összes nyarat!Ez nem olyan,hogy "még nem fogtam fel" dolog!Pl:kb:12 éves voltam,amikor meghalt apukám keresztanyukája!Vele is nagyon jóban voltam,uncsitesóimmal ott játszottunk,meg minden!Ott se éreztem semmit!Se olyat,hogy de hiányozni fog,meg hogy jajj meghalt,semmi!Szüleim elváltak,(bár apámmal semmi kapcsolatom nem volt szinte vele)akkor is amikor megkérdezték,hogy kit választok,aki előbb eszembejutott,azt választottam!Nem bántam,hogy apám elmegy!A fél rokonsággal nem beszélünk(mármint apám családjával)és nem érzem,hogy hiányoznak,pedig uncsitesóimat szerettem!Akkor meg mi van!!!Normális ember nem így reagál!Mi a gond velem?2009. júl. 2. 19:34
1/6 anonim 
válasza:
válasza:Nem tudod feldolgozni a dolgokat, az eseméyneket. Az emebrben sokszor hirtelen egy pánikszerű sírógörcs lehet úrrá, de csak később, akár napok múlva kezdifeldolgozni.. vagy talán soha.. lehet h ezt el is fojtod..:S Tehát nem fogod fel a dolgokat. Más meg napokig sír ilyenkor. Hát elárulom, hegyik se jobb. Viszont benned maradhatnak "ki nem adott" feszültségek, amik 1× aztán kitörhetnek valaminek a hatására.:S Eltusolod most őket (nem direkt) de 1× felszínre kerülnek..:S fel kereshetnél egy pszihólógust! nyugi nem pszihiáter:))) csak a pszihológullssal dumálgaccnéha. ennnyi. én is jártam, igaz másféle probléma miatt:). sok sikert a továbbiakban!
2/6 anonim 
válasza:
válasza:Nem a te hibád,hogy így érzel.Abból amit leírtál,azt gondolom,hogy nem szerető családban nőttél fel,és nem kaptál annyi szeretetet,amennyire szükséged lett volna.És az sem jó,hogy sem apáddal,sem a rokonaival nem tartottátok a kapcsolatot.Attól,hogy elváltak,még a rokonsággal lehetett volna kapcsolatban maradni.És talán anyukáddat sem szeretted eléggé,ha csak azért döntöttél mellette,mert ő jutott előbb eszedbe.Lehet,hogy ha a dédid meghal,nem érzel most semmit,de később majd hiányozni fog.Nem írtad,hogy most hány éves vagy?Biztosan lesz majd az életedben valaki,akit megszeretsz és akkor rájössz,hogy te is normális emberke vagy.Az ember csak akkor képes a szeretetre,ha ő is kap szeretetet.
3/6 A kérdező kommentje:
18 éves vagyok.Már azon is gondolkoztam,hogy elmegyek korboncmesternek,ott legalább olyan emberekkel lehetek,akik már semmit se éreznek.
2009. júl. 2. 19:53
4/6 anonim válasza:
válasza:Dédmamád esetét nem nehéz megmagyarázni. Öreg szegény, 90 éves. Leélte az életét és talán tudat alatt is elfogadtad, hogy bármelyik percben elveszítheted. Ez ellen nincs apelláta. Én is elfogadtam édesanyám halálát, mikor 82,5 évesen meghalt. Nem lettem depressziós, nem csináltam hisztit. Megcsókoltam a kezét a halálos ágyán és elengedtem. Édesapád keresztanyja sem egy túl közeli személy hozzád. Talán ha egészen közeli szerettedet /barátnő, édesanya, testvér/ veszítenéd el, igazi fájdalmat éreznél, ami nem kívánok neked. Akik igazán közel állnak hozzád, azok biztos, hogy hiányozni fognak előbb, vagy utóbb.
6/6 A kérdező kommentje:
Aki a halottakat boncolja.Megállapítja a halál okát,időpontját.Megnézi a szerveket...stb..
2009. júl. 2. 20:17
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!