Hol van bennem az agresszió? Kezdek félni, ez már nem normális.
Mindenki szerint "szerencsés" természetem van, nagyon toleráns, türelmes vagyok, nem akadok ki semmin, sosem vagyok mérges, maximum belül konstatálom, hogy ez most nem esett jól, ez fájt, stb. Még a hangomat sem emelem fel sose, sem fizikailag sem pszichikailag nem bírok senkinek (ill. semminek, bár ez csak az én hülyeségem, hogy a tárgyak éreznek)fájdalmat okozni, a másik szavába sem merek belevágni, ha beszél. És nem illedelemből, hanem félek, hogy rosszul esne neki.
Csak azt látom, hogy körülöttem mindenki kiengedi a dühét, csapkod, ordít, kiabál, üt, egyebek, utána persze lenyugszik, majd később újrakezdi.
Eddig azt gondoltam, hogy ez marhára agresszív, meg heves, de kezdek rájönni, hogyha mindenki ilyen, akkor velem nem stimmel valami. :)
Ellenben meg vagyok ijedve, hogy ez kóros, hogy valahol kell lennie bennem agressziónak, ami kiadásra vár, és hogyha fokozatosan nem távozik belőlem, akkor egyszer csak robban.
Pszichológusomnak ezt a felvetésemet így konkrétan még nem mondtam, ám tudja milyen vagyok, hogy reagálok, és csak azt szokta mondani, hogy "áldott jó természetem" van. :)
Ti mit gondoltok a dologról? Szerintetek ez normális, vagy nem? Ha nem, akkor mit kéne tennem? Kéne egyáltalán tennem valamit?
Köszönöm szépen, hogy végigolvastál.
16/l
Ha van pszichológusod, miért nem kérdezed meg tőle?
Amúgy szerintem már az sem normális, hogy ennyi idősen oda jársz.
Két időpont között vetült fel bennem a kérdés, és néha többet segít egy laikus vélemény, mint a szakértői, aki ráadásul ismer.
Azt egy szóval sem írtam, hogy már szempontból normálisnak tartom magam, sőt, éppen ezért van szükségem a pszichológusra. Bár ez szerintem nem korfüggő. :)
Azt gondolom, hogy marha érdekesnek tűnsz a leírás alapján, egy kis tündérnek :)
Naaa, szóval viccet félretéve örülj, mint állat, hogy ilyen nyugis vagy, ez szerintem személyiség kérdése, és nem mondanám kórosnak. Ne tudd meg, milyen, mikor úgy kell magad visszafognod (vagy esetleg másnak téged), hogy ne tépj szét valakit. Ehelyett inkább lennék ilyen birka természetű (nem sértés).
Barátaid vannak? Milyenek? Ők is agresszívak? Mit gondolnak arról, hogy te ilyen vagy?
(egyébként, ha nem vetted volna észre, felkeltetted az érdeklődésem :D)
Persze, hogy vannak barátaim, ők agresszió szempontjából teljesen vegyesek, vannak, akik néha kiakadnak, van, aki kicsit nyugodtabb természetű, de van, akinek kifejezetten egyfajta impulzuskezelési-problémája van - hihetetlenül fel tudja magát húzni dolgokon.
Ha mérgesek, akkor azt szoktam mondani, inkább engem bántsanak, mint mást, próbálom őket lenyugtatni, hatni egy kicsit a józan eszükre, stb.
Összességében örülnek neki, hogy olyan vagyok, amilyen. Aztán lehet, hogy nem, mindenesetre nekem ezt mondják. :)
Elnézést, nem akartalak megbántani. Nem tudom milyen problémáid vannak és közöm sincs hozzá, de azt az állításomat fenntartom, hogy néhány vadidegen egy-két sorból nem fogja tudni eldönteni, hogy milyen vagy valójában.
Én személy szerint még nem találkoztam olyan személlyel, akiben egyáltalán nincs harag, de ez nem jelenti azt, hogy nem is lehet ilyen illető. Nagyon örültem, hogy hallottam felőled és remélem továbbra is ilyen jólelkű tudsz maradni.
A 2. válaszíró
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!