Beleőrülök a magányba! Hogyan lehet kimászni a gödörből? 17L
Járok pszichiáterhez, már a másodikhoz, mert az első nem vált be..bár a mostani se.Szedtem gyógyszereket, de nem használtak+mellékhatásaik is voltak, szóval abbahagytam.Csináltam egy pár dolgot:énekkar, szolfézs, hegedű, röplabda, tánc, rajz..de egyiket sem szerettem.
Emberekkel nem tudok kommunikálni, hiába szeretném, nem megy.Fogalmam sincs, miről beszélhetnék velük, azt sem tudom, milyen egy normális/átlagos korombeli.Önbizalmam nincs; ruha, smink sem segít..Voltam csoportterápián is, de annak sem éreztem eredményét.Úgy érzem, minden erőfeszítésem hiába, és félek, hogy sosem fogok tudni rendesen szocializálódni és barátokat szerezni.Nem tudok nem rágódni a problémáimon, és már a jegyeim is kezdenek emiatt romlani, ill. nem tudok semmire sem koncentrálni pl.egy jó könyvre..Nem tudom, mit tehetnék, én próbálkozom, de már nincs több ötletem. Valaki tud nekem segíteni? lenne esetleg levelezni olyanokkal, akik hasonló problémával küzdenek/küzdöttek.Köszi!
# 12/20
Nem muszáj nyitnia.
Nyithatnak felé is.
"se úr, se szolga"
És mi van akkor, ha az sem segít, ha tisztában vagyok azzal, hogy vannak jó tulajdonságaim?
Ha egy bók is csak 2mp-ig okoz örömet- egyik fülemen be, másikon ki...-utána már megint elégedetlen vagyok...?
Ilyenkor mi a teendő? :/
"inkább köss kompromisszumot magaddal"
azt hogyan kell?
Dehát ezeken már túlvagyok...
Ittam alkoholt bulikban, ellazított, igen, de másnap ment minden a maga útján.
Ez a pozitívtulajdonságos-dolog...fel tudnék sorolni párat, de mégsem tudok neki örülni hosszú távon..
Keresem is mások társaságát, csak valahogy ők nem viszonozzák ezt..
utolsó voltam, akkor talán ez a film segíteni fog,
nem muszáj elhinned, hogy működik is, még én sem tudom, de arra tényleg jó, hogy kényszeresen magadra erőltesd a pozitív gondolatokat, és egy idő után természetes lesz, hogy csak a jóra gondolsz, jobb kedved lesz tőle, kisugárzás stb, és meglátod hasznát veszed
Én szuper ötletnek tartom, azt, ahogy itt írták valakik, a tanulásban való segítését valakinek. Ez igen gyakran barátsággá szokott mélyülni. Én egy kislányt kezdtem el tanítani matematikára ( 7. es volt, amikor megkért rá). Mára már tanárnő lett, és "apává" örökbefogadott engem. Okiratot készített róla. Férjezett, két kislányuk van, és én azóta úgy járok hozzájuk, mint a nagyapjuk.
Amit mondani akarok: lépni kell! ( és nem siránkozni)
Sajnálom én is hasonlo helyzetbe vagy 19 Fiú....
Hát Nállam vitaminok segitetek... ha akkarsz írj privit és segitek amiben tudok
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!