Mit tegyek? Félek, hogy beleőrülök a magányba.

Eléggé kevés barátom van, a családomban is utál mindenki mindent (több rokonomat nem láttam 2 éve, mert apám annyira gazdagellenes, hogy a saját testvérét is gyűlöli), barátnőm sem volt soha. Nem tudok új kapcsolatokat kezdeményezni, de semmi bajom nincs, ha odajönnek hozzám. De ez eléggé ritka. A legnagyobb gondom ezzel az, hogy elmegyek egy rendezvényre és csak az ismerősökkel merek beszélni, pedig szeretnék új embereket megismerni. De valahogyan félek, nem nyílik ki a szám, csak a fejemben futnak végig az elmondandó gondolatok.

Nem tudom, mikor alakult ki és hogyan. Vagy a szüleim antiszociálisságát vettem át, vagy az alkesz mamám volt rám rossz hatással, vagy ezek kombinációi.

Nem voltam még pszichológusnál vele úgy, hogy teljesen észrevettem volna az összes tünetet. Egyszer voltam, akkor leautistázott. Aztán meg magamtól akartam volna leküzdeni, mindenféle new age-es baromsággal, aztán meg rájöttem, hogy tök baromság az egész (pl. az agykontroll nem hatott). Most meg vizsgaidőszak után úgy határoztam, hogy magánpszichológushoz fogok járni.

Szinte bármit megtennék érte, hogy megszűnjön ez az állapot. Egy nap barátokkal együtt és egy szerelmi kapcsolat többet ér, mint az életem. Sajnos a szüleimtől nem kaptam meg a megfelelő gondoskodást, apám túl konzervatív volt bizonyos dolgokban (pl. soha az életben nem ölelt meg), csak bizonyos dolgokat mutatott meg az életből (valszeg azért, hogy a műszaki pályára erőltessen), nem sok mindent tanított meg nekem (de a hegesztést számonkérem rajta), erősen álszkeptikus (pl. hisz az összeesküvés-elméletekben). Anyám meg nagyon távolságtartó, pokoli gyermekkora volt, apámmal ellentétben ő elismeri a hibáit. Nekem egyelőre az egyetlen alternatívám a barátok és egy szerelmi kapcsolat lenne, amíg kitalálom, hogyan hozzam rendbe a családom, mert nagyon rossz irányba tartanak és eléggé komplikált probléma. Barátokkal talán nem azért fogok küzdeni a fősulin, hogy ne bukjak meg, az ösztöndíjat is el tudnám érni. Jól jönne egy zenekar is (gitározom).

Tudnátok-e ajánlani egy jó pszichológust, aki nem hisz mindenféle baromságokban? (pl. nem a horoszkópomat vizsgálja meg először, nem imádkozni küld (ateista vagyok)) Budapesten lenne jó.

20/F