Miért van hogy nem érdekel a siker? Hogy nem akarok részt venni a versenyben?

Én se érzem/éreztem jól magam ebben a shit-ben.

Valaminek állj neki de keményen, amitől kapsz

egy kis hírnevet is. És nem kellenek a kifogások,

csináld és kész, nem mindig élvezzük az ilyet

de akkor is menni kell előre!

A bajod az, hogy nagyon is azonosulsz azzal a szemlélettel, amiről az első 3 mondatodban azt állítod, hogy elutasítod.

Ha valóban nem érdekelne "a verseny", akkor nem írnál ki erről a témáról GYK-kérdést, hanem jól éreznéd magad ház, nő és vállalkozás nélkül is. De mivel számodra nagyon fontos a házban, nőben és diplomában mért siker, ezért nyomaszt, hogy ezeket nem érted el.

A megoldás alapvetően kétféle lehet. Vagy mégis megpróbálsz "sikert" elérni, vagy megváltoztatod az életszemléletedet olyanra, hogy tudd élvezni az életet. A "sikerorientáltság" erre kevésbé alkalmas, még a sikeres emberek számára is.

utolsó, szerintem az eleje nem igaz annak amit írtál...

ha érdekelné a siker, nem írna ki ilyen kérdést...pont az a baja, hogy azt szeretné, ha érdekelné, de egyszerűen nem érdekli. Én is így vagyok vele, és nem értem, hogy miért.

Lehet, hogy valami másban akkora hiányt szenved, hogy nem tudja igazán érdekelni...persze én magamból indulok ki:)

"ha érdekelné a siker, nem írna ki ilyen kérdést..."

Ha nem érdekelné a siker, nem írna ki róla kérdést.

Engem pl. egyáltalán nem érdekel a Forma-1, sőt az NBA sem. Nem is írok ki kérdést a GYK-ra, hogy vajon miért nem érdekel az NBA vagy a Forma-1. És tök közömbös vagyok azokkal szemben, akiket érdekel. Ha valaki tudomásomra hozza, hogy ismeri Schumacher összes futamának eredményét vagy a Seattle SuperSonics összes meccseredményét, akkor én nem érzem úgy, hogy kevesebb vagyok nála, hanem egyszerűen unom az egészet. Szemben a kérdezővel, akit erőteljesen foglalkoztatja a siker kérdése. Idézem: " alul érzem magam egy olyannal szemben ,akinek működő vállalkozása ,háza ,akármije van". Vagyis a kérdező önbecsülése alapvetően függ a "siker"-ességtől.

"pont az a baja, hogy azt szeretné, ha érdekelné, de egyszerűen nem érdekli. Én is így vagyok vele, és nem értem, hogy miért."

Ez, hogy "szeretném, hogy X érdekeljen, de sajnos nem érdekel" egy teljesen életszerűtlen, nyakatekert szöveg. Az, hogy érdekeljen valami, nem igényel erőfeszítést. Nincs olyan, hogy erőlködök, hogy érdekeljen a Forma-1, aztán mégse sikerül érdekelnie. Hanem vagy érdekel, és akkor nézem és olvasok róla, vagy nem érdekel.

Utolsó, a Forma1 vagy az NBA nem olyan téma, amit nap mint nap nyomatnak neked, hogy nézned kell, olvasnod kell a híreit, stb. Vagyis, hogy elvileg vágynod kéne rá, akarnod kéne.

A siker viszont az a témakör, amit a szüleid is, a barátaid is, a szűk és tágabb ismeretségi köröd is nyomat nap mint nap... sőt az egész társadalmunkat áthatja. Minden valamire való ember vágyik a sikerre. Ez szinte beléd ivódik. A hirdetésekben is nap mint nap összefutsz vele, a tévé különböző műsoraiban, a filmekben, a sorozatokban, az újságokban, az interneten, vagy a könyvekben. Akár akarod, akár nem. Akár odafigyelsz rá, akár nem.

Még jó, hogy minden gondolkodó ember fejében megfordulnak ezzel kapcsolatos kérdések. Viszont nem mindenki vágyik sikerre. Arra a sikerre, amit ilyen intezíven nyomatnak nekünk.

És még jó, hogy az is megfordul valakinek a fejében, hogy ha ez elvileg ilyen alapvető dolog, akkor vajon mi a gond vele, hogy ő mégsem vágyik rá, vagy miért nem tud örülni neki, ha elérte. De az átverés ott van, hogy az ilyen típusú siker (amiről a kérdés szólt) utáni vágy nem ilyen alapvető dolog. De ha ebben nőttél fel, ezt láttad, utána nehéz kitakarítani a fejedből a sok "hazugságot". És így megszületnek ezek a kérdések. Amik hülyeségnek tűnnek azok számára, akiknek fekszik az a kultúra, amiben élünk... akiknek meg annyira nem, azok agyalnak azon, hogy vajon hol a gond.

Amúgy én voltam a második válaszoló. És kedves kérdező, ne juss Jeffrey sorsára... Inkább legyél találékony és ügyes és próbáld meg megoldani az életed valahogy. :) Nekem sem egyszerű, mert engem szabályszerűen üldöznek azzal, hogy ennyi ésszel és ügyességgel, miért nem jutok semmire. Folyton ott lebeg az elvárás fölöttem, hogy legyek sikeres. Kellemes így az élet... :/ de valahogy mindig megoldom, hogy meglegyen a békességem és ne kelljen olyan sikerért dolgoznom, amire nem én vágyom.

22:12

"Minden valamire való ember vágyik a sikerre."

"Viszont nem mindenki vágyik sikerre."

Most akkor vágynak vagy nem vágynak?

"Nekem sem egyszerű, mert engem szabályszerűen üldöznek azzal, hogy ennyi ésszel és ügyességgel, miért nem jutok semmire."

És miért nem jutsz semmire ennyi ésszel és ügyességgel? :))))

Természetesen elfogadható válasz az, hogy semmi kedved "versenyezni", mert jobban is el tudod foglalni magad. De ez NEM jelenti azt, hogy nem érdekel a siker. Csak annyit jelent, hogy nem vagy hajlandó akármit megadni érte. De ezzel mindenki így van, csak fokozati különbségek vannak.

"Minden valamire való ember vágyik a sikerre."

Tudtam, hogy ezt eredetileg is idézőjelbe kellett volna tennem... de gondoltam, érted anélkül is. Hát, mégsem.

Ezt úgy kellett volna értened, hogy ezt halljuk mindenkitől, ezt olvassuk sok helyen, ezt látjuk a mindennapokban.

Miért nem jutok semmire? Mert nem akarok. Mert fontosabb, hogy olyasmivel töltsem az időm, amit szívesen csinálok. És ne mások elvárásainak kelljen megfelelnem, hanem élvezhessem a tevékenységeket, amikkel foglalkozom. Ja, hogy így nem lesz nagy házam, nem lesz sok pénzem, sem kocsim, sem hírnevem, sem semmi hasonlóm? És? Nem ezektől leszek boldog, egészséges, erős, kreatív, stb. És ha lesznek majd gyerekeim, nekik is inkább azt szeretném megtanítani, hogy hogyan éljenek emberhez méltó életet és mondjuk ne a fogyasztói társadalomhoz méltó életet... mert ez utóbbi nem adja meg azokat a dolgokat, amire egy embernek valóban szüksége lenne.

Tudod, siker és siker között is különbség van. Én arról a sikerről írtam edig, amiről a kérdés szólt.

De egy boldog családi élet is siker, amihez nem feltétlen szükségesek a kérdésben felsoroltak. Meg egy alapos takarítás is siker, vagy a saját kertben termett zöldség, gyümölcs is az. Egy szépen megfestett kép is siker, ha elégedett vagyok vele. Még akkor is, ha másoknak annyira nem ragadja meg a fantáziáját. Egy gondosan megírt novella/regény/stb is siker, ha úgy érzi az ember, hogy megírta benne azt, amit szeretett volna... és itt sem számít, hogy kiadják-e, kap-e érte pénzt az ember, vagy ismert lesz-e általa. Maga a folyamat és a végeredmény a jutalmazó értékű. A visszaszerzett egészség is siker, a kiegyensúlyozott párkapcsolat is siker. Nekem ezek a sikerek számítanak. De ezek nem függnek mások ítéletétől, ezeket nem kell mutogatni senkinek sem. Van olyan köztük, amit lehet, de az már egy másmilyen siker másmilyen mércéje.

Te más rendszerben gondolkodsz, mint én. Ez látszik abból, amit írsz. Az anyagi javakban és fura teljesítményekben mért siker, nem bír alapvető jelentőséggel és nem is vágyik rá mindenki. Ez most divat. Már jó ideje. De nem vezet sehova. Nem lettek az emberek boldogabbak tőle, csak még többet hajtanak és még kétségbeesettebben hajszolják a sikert, mert azt hiszik, attól jobb lesz az életük. Pedig a tapasztalat nagyon gyakran nem ezt mutatja.