Mi a teendő hangulatváltozásoknál-vagy minél?

ÉVEK ÓTA utálom az életem. Hullámok vannak, van amikor kifejezetten szeretem, de a többségében utálok benne mindent, legalábbis nem találok benne semmi jót. Tudom, hogy az életem másokéhoz képest egyenesen csodálatos, mégis ilyen állapotokban egyszerűen nem jut eszembe semmi, amiért érdemes lenne élni. Elegem van ebből a folyamatos önsanyargatásból. Meg se tudom számolni, hányszor próbáltam már magamat a pozitív gondolkodás felé terelni, de nem megy! Nem bírok erőltetetten mosolyogni és jókedvet színlelni (akár csak ha magamat akarom 'becsapni'), mert attól kb. csak még rosszabb lesz a helyzet. Már mindenhol kerestem az okát, hibáztattam magamat, hibáztattam a környezetemet, próbáltam már mindenre ráfogni, de egyértelműen nem találtam meg az okot. A gond az, hogy ezt most épp egy rossz pillanatomban írom, tudom, hogyha megint jól leszek, azt fogom gondolni, hogy hülyeség volt az egész. Már rengetegszer elhatároztam, hogy elmegyek pszichológushoz, de utána mindig megváltozott a hangulatom és elvetettem az ötletem, mert ha jó hangulatban kéne erről beszélnem a pszichológusnak, akkor kb. kiröhögne, hogy semmi bajom, mit keresek itt.

Tudom, hogy elég béna lett a kérdés, de nem tudtam hogyan kérdezzem. Lehet, hogy a kategória sem jó, nem hiszem, hogy ez mentális betegség lenne.