Mi lehet ez? Szorongás, depresszió? Bővebben lent.

Kicsit összetett a probléma, de megpróbálok rövid lenni. Az elmúlt 4 hónap alatt teljesen lecsúsztam mentálisan, amire semmi okom nem volt. A lényeg, hogy 1 éve olyan pozícióba kerültem a munkámban, amiről mindig is álmodtam, azóta pedig ez egyre jobb lett, végül elértem a legmagasabb pozíciót a cégnél. Vagy a felelősség riasztott meg, vagy valami más kattanásom történt, de ezt a sikert nem igazán, vagy nehezen tudom kezelni, és valamiféle generált szorongás tört rám. Ahogy az lenni szokott, először a közelgő eseményektől kezdtem el félni, utána, amikor gond nélkül túl lettem rajta, persze úgy, hogy előtte kicsináltam magam és a környezetemet is, a következő eseményre kezdtem görcsölni. És belekerültem ebbe az ördögi körbe. Hogy persze ne ilyen egyszerű legyen, hozzájött még egy jó kis hipochondria, minden baromsággal orvoshoz mentem, kivizsgáltattam magam, szerencsére minden rendben, egyedül a gyomrom krepált be az idegtől, na meg magasabb a pulzusom, szintén a nyugtalanságtól. Ez így rendben is volt, de mivel a szorongásom eluralkodott rajtam, most egy kis depresszió is felütötte a fejét, amire már azt kell, hogy mondjam, elég volt. Az életemmel minden a legnagyobb rendben, sőt, már lassan úgy gondolom, jobb is, mint amit megérdemlek (ugye, depresszió?), viszont kezd aggasztó lenni a viselkedésem. A közelemben lévők értetlenül állnak a dolgok előtt, ahogy én is, de mégsem tudok küzdeni ellene. Eddig erősnek hittem magam, de úgy látszik, hogy ahogy elértem a karrierem szempontjából, amit szerettem volna, leblokkoltam, és megijedtem tőle. Az online tesztek alapján csúnyán szorongó vagyok, viszont a depi tesztem alapján most már az is. És nem 1-2 pont választ el a jó eredménytől, hanem rögtön a legdurvább, súlyos depresszió jött ki. Ez biztosan így van, de itt jön a legnagyobb problémám. Nem megyek sem pszichológushoz, sem pedig pszichiáterhez, mert nem szedek gyógyszert. Tudom, a legtöbben majd azt írják, hogy akkor így jártam, viszont sem a családom miatt, sem pedig a munkám miatt nem tehetem meg, hogy nyugtató, antidepresszáns, vagy bármilyen hasonló szerrel éljek. Főleg, mert szeretnék magamtól olyan lenni, mint régen, és mert úgy gondolom, ha abba menekülök, az már a vég. Egyedül, csak a gondolataimnak köszönhetően kerültem ebbe az egész nyavalyába és nem vagyok hajlandó kemikáliákkal egy kényszerített nyugalmat magamra erőltetni, mert attól nem lesz jobb, ráadásul semmire nem akarok rászokni, hogy előbb este, aztán már reggel is, végül mindig szedek valami nyugtatót. A kérdésem arra vonatkozna, hogy volt-e már valaki hasonló helyzetben, meg lehet-e kerülni az orvost, vagy egyáltalán mi a fene van velem? Időnként jobb, olyankor reálisan látom a dolgokat, és magamat is, és elönt a szégyen, de aztán megint legyűr ez a gondolatlavina, amiből elég nehéz kijönni. Próbálkoztam meditációval, de felidegesített, hogy nem sikerült és kudarcnak éltem meg. Ha valaki esetleg tud tippet adni, hogy mit csináljak, azt megköszönöm. Ami még kicsit aggasztó, hogy a szorongó periódusomban felütötte a fejét az elkeseredettség, és a félelem olyan foka, hogy a legrosszabb is eszembe jutott. Ez csak egy gondolat volt, nem is hiszem, hogy komoly, de ez már annyira megrémített, hogy valamit szeretnék tenni a javulásom érdekében.