Rettegek a sötéttől, hogyan győzhetem ezt le?

Gyermekkoromban vidéken éltünk, hatalmas területű hegyoldallal, patakkal.

Kinti wc volt a ház mellett.

Már akkor rettegtem minden este kimenni, mert apámnak volt egy olyan hülye szokása, hogy szeretett ijesztgetni, de volt, hogy a kóbor kutyáktól, macskáktól kaptam frászt, illetve magától a patak "hangjaitól".

Mikor nagyobb lettem ez az érzés alábbhagyott, jöttek a bulik, a kimaradások, éjszakai jövés-menés melóba, stb., nem voltak gondok.

Elköltöztem, családom lett, a párom szinte állandóan távol van a munkája végett.

Kisgyermekemmel maradtam megint egyedül éjjelekre, de már teljesen máshol, városban, társasházban.

Mégis újra előjöttek a múltról a rémálmok, mindig sötét, fák, ijesztő hangok, nem kapcsoló villanyok..

Tavaly egy nyári késő este elment valamiért az áram, pontosabban épp csak pislákolt, kevés volt a feszültség, és kintről ordibálások voltak.

Akár egy horrorfilm, hihetetlenül megrémültem, de utna kiderült, hogy a kisebbség akart egy autót feltörni az utcán, de neki mentek a trafónak, kinn voltak a rendőrök, nagy balhé volt.

Végül is az a lényege, hogy én akkor majdnem sokkot kaptam, mert annyira megijedtem egyedül a sötétben, kétségbeesetten hívtam a párom a melóba, hogy mit csináljak, közben abszolút csak veszélybe sem voltam, de maga a sötét, és a hangok borítottak ki.

Éjjelente nem tudok csak kislámpával és félhomályban aludni, mert kiakadok a teljes sötétségben.

A másik, hogy azóta is az utcán félek a sötétben, iszonyodom a vizek(legyen folyó, tó vagy szökőkút akár) közelségétől is.

A párom szerint fel kéne keresnem egy pszichológust, mert ez nagyon nem jó így.

Tényleg ennyire nagy lehet a baj?

Bocsánat, hogy ilyen hosszú voltam, de van itt valaki hasonló helyzetben?

Mit és hogyan tettek a sötétségtől való félelem leküzdése ellen?