Miért nem merek telefonálni?

Nem félsz attól, hogy nem tudsz majd miről beszélgetni? Mert én így vagyok vele, ezért nem szeretem én sem felvenni a telefont, és én is csak akkor hívok valakit ha van konkrét mondnaivalóm, és ha nincs több mondnaivalóm a kínos csönd előtt meg közlöm, hogy "Na jó, csak ennyit akartam, szia, jó éjt stb.!"

Vagy mit érzel ilyenkor? Nem mersz telefonálni mert...? Miért? Mert az is más ha attól félsz hogy belszól egy örült hang, meg az is amit leírtam, szóval fejsd ki kicsit bővebben ha tudod:)

És semmi más "tüneted" nincs? Egyszerűen csak azt érzed, hogy félsz, mint mondjuk egy horror film alatt?

És emberekkel szemben más körülmények között is szoktad magad furán érezni? Mondjuk ha emberek között, vagy ha kopognak az ajtón? Vagy csak a telefonnal van így?

(én kérdeztem a korod)

Valószínűleg nem tudsz könnyen kommunikálni az emberekkel. Anyuddal ez már nem nagy dolog, de mással igen. Én se szívesen telefonáltam régebben (22 vagyok). Ha fel kellett venni matávost, nem tudtam ki az, mit akar, miről kell majd vele beszélni, etc... Szóval hogy hogyan is fogom megoldani. Kezdeményezni barátnőket mertem, de csak akiket már megszoktam, és volt hogy előtte megcsörgettem mobilon, hogy ő vegye fel ne a szülei vagy más!:)) Valahogy kellemetlennek éreztem mással beszélni, zavarban voltam talán. Hivatalos ügyekben meg végleg gyomorgörcsöt kaptam telefont előtt.

Később ha pl. elmentünk valahova barátokkal, és asztalt kellett foglalni, azt is mindig hárítottam, én sosem akartam ilyesmit intézni...

Aztán részben egyre többet kellett telefonálnom már később, pláne felsőoktatásban... a sok reklamáció és panasz...:))) Valamint részt vettem egy piackutatásban, ahol rengetek céget kellett felhívnom, és magát a cégvezetőt elérnem ügyes-bajos módon, majd vele beszélni. Elején alig akartam nekifogni. Végül belerázódtam. Ma meg már ha bármit le kell intézni, megérdeklődni, mindig magamra vállalom, hogy majd én felhívom, intézem. Rájöttem, hogy fel tudom én találni magam, és legalább az én kezemben vannak az ügyek, így biztosan tudom, hogy mi történik.:)

Úgyhogy a lényeg, hogy szerintem idővel, "gyakorlással" el fog ez múlni. Majd ha rá leszel kényszerülve, hogy többet telefonálj... Felsőoktatás, munka, saját lakás... És nem utolsó sorban, idő, amivel határozottabb leszel, egyre több dolgot tudsz önállóan intézni, jobban átlátsz ügyeket, amit most még mások intéznek helyetted, vagy segítséggel teszed. Így aztán felbátorodsz. Beleszoksz, és egyszer már mindegy lesz. Szerintem csak ennyiről lehet szó nálad is.