Mit tehetnék egy ilyen lelki gonddal, állapottal?

Nincs egy jó barátnőd akivel tudsz ezekről beszélni?

Nekem ilyenkor ha püfölöm az ágyam vagy párnám és sírok, az hatni szokott, és legalább nem zúzok össze semmit.

Jobbulást!

Egyszer hallottam egy tök jó idézetet arról, h mennyire imádjuk a kisgyerekeinket, de időnként sok belőlük, és megőrülünk tőlük. sajnos nem tudom szó szerint idézni, pedig annyira idevágna. Valami olyasmi volt, h muszáj néha szünetet tartani, és a szülőknek kell a kikapcsolódás.

Nem volna arra lehetőség, h mamánál vagy valakinél otthagyjátok egy délutánra, és addig Te/Ti kikapcsolódtok? Hiába érzed úyg, h 1O perc múlva már hiányozna, kell a pihi. Éppúgy, ahogy a pici is meg kell tanulja az ovibamenetelkor, h nem lehet mindig anyuval, Neked is meg kell majd tanulnod elengedni a kezét.

Ugyan nekem nincs gyerekem, de úgy gondolom, h segítene, ha időszakosan kikapcsolódnál, és a hisztiszsák nélkül tudnál nyugodtan aludni egyet, vagy egy nagyot sétálni, a tavaszra hangolódni, meginni egy jó kávét a barátnőiddel.

A házasságodnak is jót tehet, mert ha Te (A NŐ, AZ ANYA) nyugodt vagy, nyugalmat viszel a házasságba, a családba.

Ha el tudnál járni jógára v. meditálni, akkor biztos javítanál a lelkiállapotodon orvos nélkül. (nemtom mennyire megoldható, de a meditáció segít)

Remélem javul a helyzet!