Tényleg azért válik valaki szenvedélybeteggé mert menekül a valóság elől?

08:40

"neeem, ennél jóval durvább dolog volt.. bárcsak állásvesztés lett volna :)"

A munkanélküliség az egyetlen gyakoribb dolog, ami igazán szét tudja rombolni egy ember életét és személyiségét.

Na jó, még két másik dolog is képes erre, a börtönbüntetés és a súlyos (értsd: akkora, hogy negatív vagyont eredményez) eladósodás.

Ha a börit már leülted, akkor nincs gond. Ha nem tudod feldolgozni, beszélj pszichológussal.

Ha adósságod van, találj ki valami megoldást. Ha cégadósság, megfontolhatod, hogy felszámolod a céget. Ha magán, akkor nincs túl sok ötletem. Azt nem feltétlenül javaslom, hogy lépj le Kirgizsztánba, bár az is egy megoldás.

08:42

"24 éves férfiembernek nőket kell zavarásznia, meg jövőt építeni, sportolni, haverokkal találkozni, hobbit művelni, ilyenek."

Semmit sem KELL csinálni. Ha valamit azért csinálsz, mert azt képzeled, hogy azt KELL csinálnia egy 24 évesnek, az elég sok problémához vezet.

Ezeket nem kell csinálni, hanem általában érdemes, mert érdekesebbek a wownál.

Üdv!

Piszok jó lélektolmács az utolsó hozzászóló válasza, ha saját érzéseimet kellene megfogalmaznom, amit szinte sohasem tudok megtenni, főleg élőszóban szemtől szemben valakivel.

A helyzetekből való menekülésre gondolok, illetve az elesettebb emberekhez való orientációhoz, amit igencsak én is elkövettem hol tudatosan hol belső késztetésből, és igen lehúzó és nem építő így ezen kapcsolatok előbb után felszámolásra kerültek.

A témához igencsak hozzáillik az én történetem is igaz nem wow-osként, de szintén számítógépesjaték függőként.

Tavaly szeptember óta viszont nem igazán érdekel a játék sem, olyannyira nem, hogy nem is játszottam semmilyen komolyabb játékkal.

De ez valahogy mndhiába, mert nem tudok a társadalomba beilleszkedni, üres lettem. Mintha a szocializálódási képességem a 0-ra esett volna vissza. Így most játszani sem játszok (részben jó, részben nagyon nem), de arra se vagyok képes hogy megleljem, azt amit szeretek. Filmezgetek, sorozatokat nézek, de ezek is csak arra jók, hogy azalatt "elfelejtsem a valóságot".

Barátaim, barátnőm nincs, mint ahogy mondtad neked sincs, és én sem tartom magam csúnyának, mint ahogy te sem és ezt nem a saját elképzelésemből, hanem lányok visszajelzéséből szűrtem le. De mára már ez sincs a 0 kisugárzásom már ezt a kis pozitívumomat is beárnyékolja. Bevallom úgy érzem nekem barátokra nagy szükségem nincs is, de egy barátnőre igen, viszont a mostani helyzetben ez nem lehetséges, mert mondták az okosok "amíg magadat nem szereted, addig más sem szerethet".

A munkahelyekkel is hasonlóan menekülésre fogtam a szitut. Mintha kiégnék mindegyikről, kiutálnának az ürességem miatt, így vagy felmondok vagy nem hosszabbítanak, de általában nem magával a munkámmal van a probléma, hanem a lényemmel. Nincs kedvem ismerkedni, barátkozni. Kiüresedettnek érzem magam, és az az érzésem hogy erre más is rátapint és onnantól kezdve szépen kezd borulni minden.

A játékokat illetően amikkel sokáig ápoltam a kapcsolatot: Cod2, Silkroad, NFS World, HON, Starcraft 2, Evolve stage 2, Dirt 3, BDO.

Természetesen ezt mind online, és még egy halommal játszottam single módban. Valahogy már nem tudok ezekbe visszarázódni illetve nem is akarok (a kiégés csak ürügy lenne a leszokáshoz) én magam se tudom, de komoly zavart szenved az életemet, amit akarva akaratlanul se tudok felszámolni.

Veletek, illetve a kérdezővel azóta mi történ? Tapasztalataim azt súgják, hogy erre a kérdésemre nemigen kapok már választ a sok évnyi csöndes, válaszmentes időszakból lekövetkeztetve.

Egyébként 27/F.