Tényleg azért válik valaki szenvedélybeteggé mert menekül a valóság elől?

Ez is lehet oka, de gyakorlatilag minden háttér előfordulhat, ami más szenvedélybetegségek esetében létezik. Igazándiból a szenvedélybetegségek körébe az internetfüggőség még csak nem is tartozik bele, annyira kevés adat áll még rendelkezésre róla. Az újonnan készülő DSM-V diagnosztikai rendszerben pl. csak kutatásra érdemes tényezőként szerepel, és nem önálló betegségként. Ez azért nagyon fontos, mert könnyen lehet, hogy az, akit a köznyelv függőnek titulál (a WoW-osokat nagyon gyakran éri ez az előítélet, alaptalanul), az klinikai értelemben nem függő.

A valóság előli menekülés pedig a nem függőknél nagyon fontos motiváció, ami mondjuk egy MMORPG mögött lehet, ugyanis a valóságba az unalom is beletartozik. Vagyis az unalom előli menekülés a szórakozás egyik alappillére.

A DSM-V azért nem kezeli önálló betegségként a kérdést, mert az internet - és/vagy online-játékfüggőség mögötti háttér még nem tisztázott.

Vannak esetek, amikor a túlzott játék valamilyen pszichiátriai betegség következményeként jön létre (pl. valaki nem tudja kontrollálni a játékidőt impulzuskontroll zavarban, ADHD-ban, bipoláris hangulatzavar mániás fázisában, stb.). Esetleg internetfüggő gyanús helyzet áll elő, ha valaki rengeteg időt tölt online szerencsejátékkal. Ez hátterét tekintve inkább szerencsejáték-függőség. Tehát itt a sok net azért kerül a képbe, mert már eleve van egy zavar a háttérben, mellyel a túlzott használat magyarázható.

Az internet és az MMORPG nagyon népszerű szórakozási lehetőség, Dél-Koreában pl. külön létezik már e-sport is. Tehát lehet, hogy a játék csak hobbi, unaloműzés. Ha a mindennapi életet nem zavarja, akkor nem tekinthető függőségnek, még akkor sem, ha valaki "sokat" játszik. Az is vita tárgya, hogy mi a sok. Olvastam olyan tanulmányt, ahol heti talán 4-5 óráról beszéltek. Ezen egy átlagos magyar wowos elnevetné magát, azokról nem is beszélve, akik pl. munkához használják a netet. Itt tehát a "függőség" mögött az áll, hogy a másokat "függőnek" nevezett ember tájékozatlan a témában, amikor ezt a szót használja.

A gondot okozó esetekben van olyan elképzelés, hogy nem is a valóság előli menekülés a ludas, hanem a hatás, amit a játék vagy a net kivált. Pl. elkezdi valaki szórakozás gyanánt, majd felfedezi, hogy ez sokkal szórakoztatóbb, mint minden más az életében. Evvel nincs is gond, egészen addig, amíg a net vagy a játék át nem veszi az összes hobbijának, munkájának, családjának szerepét az életben. Ebben az esetben a függés amiatt jönne létre, mert a játék hatása az elmére jó. Túl jó, és minden mást kiszorít. Elvileg ez azoknál okozhat ez nagy gondot, akiknél a szabadidő eltöltésére eleve korlátozottak a lehetőségek. Tehát itt a hatás hasonlít a drogokéhoz. Nagyon jó a szervezetnek a valóságtól való elszakadás, és az élmény minden más jelentőségét elveszi. Itt viszont figyelni kell arra, hogy a valóságtól való elszakadás egészséges játékosban is létrejön. Egy játék akkor jó, ha erre képes (ezért piszok fontos pl. a realisztikus grafika egy játékban).

Az is lehet, hogy valaki kompenzációra használja a netet. Pl. off-line barátságokat képtelen kialakítani, de egy MMORPG-ben a közösség fontos tagja lehet. Aztán a játék átveszi az irányítást az élete fölött. Ez fontos, mert függőség csak akkor van klinikai értelemben, ha a játék egyeduralkodó (és persze nem e-sportoló az illető, stb.) Ez sem igazándiból menekülés, hanem egyfajta ellensúly a barátságok hiányára, ami egy idő után függőségbe csap át.

Aztán ott van a klasszikus értelemben vett menekülés, amikor valaki a problémák megoldása helyett inkább játszik vagy netezik. De ez is csak akkor káros szenvedély, ha a mindennapi életvitel durva sérüléseket szenved miatta. Mert sokan használják pl. a netet halogatásra, de az még nem függés.

Összefoglalva, nagyon számít, hogy 1. kit nevezünk függőnek, 2. mit nevezünk valóság előli menekülésnek. Az első azért fontos, mert nagyon sokan nem számítanak függőnek, legalábbis pszichiátriai értelemben. A második azért, mert a valóság előli menekülés a játék iránti motivációk fontos tagja egészséges játékosokban is (unaloműzés, rekreáció, feszültséglevezetés, stb.).

Szóval, alakulhat ki betegség azért, mert az illető menekül, de nem ez az egyetlen tényező, amit a háttérben keresni kell.

"Tényleg azért válik valaki szenvedélybeteggé mert menekül a valóság elől?"

Szerintem a "menekülés a valóság elől" kifejezésnek, ahogy általában használják, nincs semmi értelme. De a szenvedélybetegekkel tényleg előfordul, hogy menekülnek valami elől, vagy az, hogy nincs jobb ötletük, nem találnak az életben semmi érdekesebbet, mint mondjuk az ivás.

Ha úgy érzed, kezdeni kéne valamit a helyzettel, akkor valószínűleg az úgy is van. Rövidtávon érthető, hogy beszippant egy játék (pl. így jártam a Mass Effect-tel). De ha jól értem, te régi motoros vagy, és a wow valamilyen szinten a hobbid. Ez nehezebb szitu, mintha kezdő wowos lennél.

Ha úgy érzed, megpróbálsz egyedül úrrá lenni rajta, akkor hajrá! Ha úgy érzed, egyedül nem megy, akkor talán érdemes megfontolni, hogy szakembert keress segítség gyanánt.

10:19

Kicsit ellentmondásos, amit írsz, ebből lehetne kiindulni.

"én magam sajnos itt járok, túlzottan sokat játszom ... és iszonyatosan jó.... nem élem az életet, mert iszonyat jó játszani. de most ezen változtatni akarok"

Egyrészt azt állítod, hogy "iszonyat jó" játszani. Másrészt azt állítod, hogy "nem éled az életed", illetve "túl sokat" játszol (ami ugye iszonyat jó).

Most akkor vagy nem is olyan jó ez a játék, vagy ha mégis az, akkor viszont nem sok értelme van az olyan elvont lózungoknak, mint "nem élem az életet". Azt ugyanis kb. bármire rá lehet fogni. ("Ez a gyerek csak egész nap olvas/focizik/hegeszt/építkezik/csajozik/drogozik/hegedül ahelyett, hogy élné az életet")

"a barátaim is eltávolodtak tőlem, nincs barátnőm, nem járok sehova."

Ha ez zavar, akkor a wow mégsem olyan nagyszerű dolog, legfeljebb a semminél jobb.

"kellene valami célt találnom az életben."

Szerintem ez egy kicsit félrevisz. Miért feltétlenül CÉLT akarsz találni? Nem az a bajod, hogy elvesztetted a barátaidat és nincs barátnőd?

"önmagamat veszítettem el inkább"

Mivel nem nagyon kapsz visszacsatolást, mivel alig találkozol emberekkel, ezért elbizonytalanodott az önismereted. Önmagunkat kétféleképpen ismerjük: egyrészt megfigyeljük magunkat tevékenységek (pl. munka) közben, másrészt mások visszajelzéseiből ismerjük magunkat. Az utóbbi nálad kiesett.

"csak történt egy-két dolog"

"hol kezdjem újra"

Nyilván annak az egy-két dolognak a hatásait fel kell számolni. Ha pl. az az egy-két dolog állásvesztés volt, akkor új munkahelyet kell találni.