Miért félek gördeszkás közösségbe menni? Miért retteghetek ennyire társaságtól?

Jééé, milyen hasonló a sorsunk. Én kb. azóta rajongok mindenfajta extrém sportért, hogy néhány évesen először láttam ilyet a TV-ben. Csak az én helyzetem még a tiédnél is nehezebb, mert én most is, mindig is nagyon-nagyon zárkózott voltam. Sőt, ehhez még hozzájön a legelrettentőbb tény: én lány vagyok. Márpedig a lányoknak nem szokásuk gördeszkázni (igaz, azért néha mégis van kivétel). Ezért nem is nagyon foglalkoztam a dologgal, csak elméletben, hiszen alapvetően nem is vagyok az a sportos típus, én inkább a tudománynak, esetleg a művészeteknek élek. Azonban eljött a tavaly (vagyis a legutóbbi) karácsony, és láss csodát, kaptam egy gördeszkát. Mit kéne tennem? Én sem vagyok ismeretes deszkás körökben, ráadásul tél van és hideg, maradt a parkettán gurulászás a szobában. Na, azért az mégsem adja meg a várt élményt. Így aztán megértem a helyzetedet, és pont ezért tudom, hogy nem könnyű neked. Érzéseket legyőzni csak akarattal, cselekedetekkel lehet, neked is ezt kéne követned. (Meg nekem is. :S) Találj meg egyet a haverjaid közül, vagy a barátnődet (ha van) és rángasd el egy deszkás helyre. Ha ő nem is fog deszkázni veled, te ott megismerhetsz más deszkásokat, ami, valljuk be, sokkal egyszerűbb ha van ott veled valaki. Én ennyit tudok javasolni.