Unom az életet, csak a halált várom. Van még valaki így ezzel?

A Teremtőbe vetett hit reményt ad!

én is gyakran érzem így magam, találj valamit amiben meg tudsz kapaszkodni, amiben megtalálod önmagad(zene, müvészet , sport bármi)...én is mindig csak reménykedem és várok hogy valami majd megváltozik, de rájöttem, hogy a változás csakis a fejben dől el. Gondolj arra, hogy hányan szeretnek, miattuk érdemes élni, és sok ember van akinek sokat jelentesz, csak te nem tudsz róla...Végső esetben viszont nem hülzeség szakember segítségét kérni

nálam is ugyan ez van. 20/l

bazzeg én meg alig várom hogy végre ne akarjak semmit csinálni... bizonyítási kényszerem van, orvoshoz is járok vele.. nem adnál tippeket? :)

22/f én ugyan így vagyok....amit írtál a kérdés alá az rám még igaz is csak nekem munkám sincs de már az sem érdekel h lesz e....nem keresek...! le is írom h miért: 8 osztályt végeztem aztán 5 évet pancserkodtam a középiskolában 2 suliból ki is rúgtak...vidéken élek ahol nincs sok lehetőség persze van csak azok meg nem érdeklenek ahogy semmi sem...élek amíg elviselnek itthon aztán véget vetek mindennek ennyi...mert teljesen életképtelennek tatom magam...mindig is a könnyebb utat választottam mert ilyen típus vagyok még csak jogsim sincs és a mostani állást elnézve ahogy az élethez állok nem is lesz jövőm soha nem akarok én semmit mert sz@r ember vagyok és ennyi..ilyen egyszerű nem magyarázkodom... nekem tényleg nincs helyem ebben a világban és ennyi

" találja valamit ami leköt " -.- ja fél napodat elveszi a munka amiért filléreket fizetnek, és szinte csak aludni jársz haza áhhhhhh......