Mitől függ, hogy együtt éreztek egy depressziós emberrel?

Van egy ismerősöm, aki önmagának diagnosztizálta a depresszióját, az idő 70%-ban rosszul érzi magát, nem vagdossa magát, az esetleges szuicid gondolatai tettekben nem nyilvánulnak meg. Néha megkarmolja a karját, de két-három óra alatt eltűnik.

Egy másik ismerősöm sajnos már megjárta a pszichiátriát, önveszélyesnek nyilvánították, evészavarral diagnosztizálták, vagdossa magát, a karjába vájja a körmeit úgy, hogy utána véres lesz, kiharapja a száját, nem tud enni, azt mondja, nagyon fél attól, hogy meg fogja ölni magát.

Mindkettejüket nagyon féltem, egyikük sem érdemelne ilyen érzéseket, de a másodikért jobban aggódom, mert súlyosabbnak tűnik az állapota. Az előbbit támogatják a barátai és biztosítják arról, hogy vele vannak, szeretik, de az utóbbit sorra hagyják el az emberek, mondván, hogy nem depressziós, hanem unja magát, és már alig tudom meggyőzni arról, hogy őt igenis lehet szeretni, mert nem hisz nekem.

Azt szeretném kérdezni, hogy mitől függ, hogy támogattok-e egy depressziós embert?

Nem látom át a gondolatait azoknak, akik otthagyták a barátnőmet, és szeretném megérteni, mert nagyon félek, hogy valami borzasztó dolgot fog tenni.

Nem tudom, mit lehet kezdeni ezzel a depresszió dologgal. Annyira féltem mindkettejüket.