Nem tudom ki vagyok. Hová forduljak, ha elvesztettem magamat?

Szólj, ha megtaláltad, nem nálam van, ez biztos.

Az ember időnként összeomlik, ami nem baj, ha fel tudja magát építeni. Új élet, új életcélok.

Ejjnye már. Vállald fel magad. Te élted az elmúlt 25 éved. Ha másokra hallgattál, és nem ébredtél öntudatra, akkor ideje megtenni végre.

Egyébként nem tudom, mire számítottál, vagy mit tartasz önállóságnak. Mindannyian determinálva vagyunk: a test által, amibe születünk, a képességeink által, amikkel születünk, a család és a környezet által, amibe születünk. Ezek határoznak meg. Mikor magunkhoz térünk és mindezt realizáljuk, mikor saját tapasztalatokat és saját gondolatokat különböztetünk meg. De mindvégig mi magunk választunk, mert mi viseljük a felelősséget is a tetteinkért. Jelen esetben viseld a felelősséget azért, hogy nem voltál képes felelősséget vállalni önmagadért. 18 éves kor után illik elkezdeni.

Ha úgy is érzed, hogy nem volt egyetlen saját döntésed, hát egy biztosan volt: annyira féltél a döntés szabadságától, hogy inkább másokra hagyatkoztál és nem mertél önálló lenni, de ezért ne másokat okolj. Ez volt a te saját döntésed: a sodródás.

Van gyereked, és szülés után depressziós lettél, vagy hogy értetted ezt?

Az énkép elvesztése a befelé fordulás eredménye. Ha befelé nézel, nem látod, ki vagy. Csak akkor látod, ha emberekkel ütközteted magad, különböző helyzetekben állsz helyt, kapcsolatokba bonyolódsz. Mások reflexióira van szükség ahhoz, hogy önmagad értelmezni tudd.