Pszichológiai tanulmányokat folytatva felismertem magamon két féle pszichés betegség tüneteit, kihez forduljak ezzel?
Teljesen egyértelművé vált, minél inkább beleásom magam a témába, annél egyértelműbb,hoyg beteg vagyok, csak mindkettő olyan, ami nem zavarja az életvitelemet, és eddig magam sem tudtam hogy ez betegség.
A két felismert betegségnek a nevét már hallottam - de sajnos a köznapi értelemben nem arra használjuk, amit valójában jelentenek/takarnak.
Ezért eszembe sem jutott ezen betegségi kategórákba sorolni magam eddig.
Menjek a háziorvoshoz?
Vagy rögtön szakembert keressek?
válasza:Mondasz nekünk valami közelebbit? Melyik két betegségre gyanakszol, miért, és hány éves vagy?
35n
válasza: válasza:Főiskolai tanulmányaim kapcsán olvasom a könyvet, vizsgázni fogok belőle.
Nem kreálom magamnak - mert semmi szükségem nincsen felesleges körökre. A betegségek leírásai szinte szó szerint igazak rám.
Az egyik a mániás-depresszió, a másik a paranoia.
Mindkét betegségről rossz képem volt eddig - mert a nevükből következtettem arra,hoyg mit takarhatnak valójában.
Most,hogy az élet úgy hozta, hogy tanulményaim során olvasok róla - felismertem.
28 éves, értelmes, egyébként normális nő vagyok,és édesanya is. Azért szeretnék erről beszélni orvossal, mert nem szeretném ha fel nem ismert betegség miatt problémáim lennének, holott mindkét betegség kezelhető.
Azóta hogy rájöttem erre, bújom az internetet hoyg több megvilágításból lássam a dolgokat, és egyre inkább biztos vagyok benne, hoyg igen, beteg vagyok.
(Egyébként nem vagyok egy hipohonder alkat, sőt, a családban a férjem az inkább).
Sajnos (ezt is olvastam), az a baj, hogy az ilyen betegségben szenvedők értelmes, okos emberek, sőt jól beszélnek, így igen nehéz diagnosztizálni a betegségüket, mert látványos monológokkal és értelmes mellébeszéléssel egyszerűen elterelik a figyelmet arról,hogy valójában betegek. Magyarul: semilyen formában nem látszik rajtuk.
válasza:Hát, akkor keress egy pszichológust.
A mániás depresszió, ha nem zavarja az életviteledet, akkor talán csak hangulatingadozás, ami belefér a normális keretbe, nem?
De nem vagyok pszichológus, csak azt tudom, hogy a mániás depresszió elég meredek, és bizony feltűnik mindenkinek. Ha nem zavar, nem szenvedsz, nehéz elképzelnem, hogy ez a bajod.
Te miben érzed, hogy megnyilvánul?
És a paranoia?
Engem zavar, és a páromat is.
Pontosan ez a hangulatingadozás zavar, ami jellemzi.
A mániás szakaszban a túlzott aktivitás, a világot is megváltom érzés, máskor meg a semmittevés, a szomorúság, és a céltalan jövőkép.
Gondolom nem lehet súlyos az esetem - de foglalkoztat.
Eddig is foglalkoztatott, hogy hogyan lehet hoyg egyszer tényleg minden rendben van még túlságosan is, és anya-tanuló-feleség-háziasszony szerepben is 200% teljesítek,aztán egy hét múlva meg elvesztema jövőképem, nem érdekel a háztartás, úgy érzem képtelen vagyok folytatni az iskolát gyermek mellett stb...
Aztán jön megint valami hirtelen löket/energia, gyakorlatilag a semmiből (tehát nem kapcsolható semilyen érzéshez, sikerhez stb), és megint felpörgök 200%-ig.
Eddig is zavart ez, sőt, de azt hittem ez hangulat ingadozás és eszembe sem jutott hoyg ez betegség, és nem ismertem a nevét sem, mivel számomra információ híján a másiás-depresszió mást jelentett. (Konkrétan fogalmam sem volt rla, a nevéből kikövetkezetvén azt hittem a "sima depresszió valami súlyosabb változata - azt sem tudtam eddig hogy ez pl két külön szakaszt/dolgot/állapotot jelöl).
A paranoia pedig azért nem volt képben, mert bár kisebbségi komplexusaim időnként adódtak, azért súlyosnak éppen nem mondanám (csak a párom szerint súlyos), és csak időnként jön elő rosszabb napokon.
Ehelyett olvasom a könyvben, mi is a paranoia (bocs ha elgépelem,próbálom gyorsan bemásolni):
látszatra normálisan viselkedik, beszél, a kór felismerése olykor még szakember száméra is nehézséget okoz. Rendkívül magabiztosak, gyakran fölényesek is, mondanivalójukat pedig fokozott szenvedélyességgel adják elő. Ez egy minden gondolat felett uralkodó megingathatatlan meggyőződés. A beteg lényegében a valóságot igazítja hozzá a meggyőződéséhez, a dolgokat nem olyannak látja amilyenek valójában hanem amilyennek látni szeretné. S mivel általában jó értelmi képességekkel rendelkeznek, betegségük leleplezésében is eredményesek.
Majdnem szó szerinti idézet, pár szót hagytam ki vagy félmondatot, csak hoyg gyors legyek.
Hát ennyi.
Talán jobb ha pszichológust keresek ezzel - félő hogy a háziorvos hozzáértés híján nem kezel vagy félre kezel, vagy nem jó helyre irányít.
válasza:Igen, a pszichológust ajánlom. Háziorvos a testet ismeri... Ezen kívül mivel az egészségügynek a pszichiátria a része, de a pszichológia nem, így max. pszichiátriára küldhet, ott nem szokás beszélgetni, ott gyógyszerelnek...
Amúgy a paranoiáról én is egész mást tudok...
Az ilyen szélsőséges életérzéseket én is ismerem, bár 200%-on sosem vagyok (sajnos...). De a nullára le tudok zuhanni...
válasza: válasza:"Pszichológiai tanulmányokat folytatva felismertem magamon két féle pszichés betegség tüneteit"
Minden egyetemi hallgatóval előfordul.
De tanulmányaidat folytatva majd rájössz arra is, hogy diagnózis nem tünetlisták kipipálásából áll, főleg nem önmagadon.
"beteg vagyok, csak mindkettő olyan, ami nem zavarja az életvitelemet"
A betegség per definitionem zavarja az életviteledet, ettől betegség. Ami nem zavarja, az nem betegség, hanem valami más, mondjuk tulajdonság.
"Menjek a háziorvoshoz?"
Ha nem félsz a reakciójától, amikor közlöd vele, hogy semmi bajod, csak kitaláltad, hogy X betegséged van.
Bár lehet, hogy hipochonder vagy, az meg betegség.
válasza:00:32
"Magyarul: semilyen formában nem látszik rajtuk."
Dehogynem látszik egy emberen, hogy "mániás depressziós" vagy paranoid. Mi az, hogy, nagyonis.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!