Szeparációs félelmem van vagy mi ez?

Lehet hogy anyukád egy hárpia, és beléd nevelte, hogy félned kell mindenkitől aki nem családtag.

Nem tudom amúgy gőzöm sincs.

Ha meg már nem lesznek veled, az kb úgy fog kinézni, hogy egyszer találsz egy barátnőt, elköltözöl otthonról, lesznak gyerekeid és majd hozzájuk fogsz kötődni jobban.

A szüleiddel egyre kevesebbet találkozol, el fogsz távolodni, elhidegülni és már nem ők lesznek az elsődlegesen fontosak számodra, így ha már nem lesznek veled, lesz majd más, aki pátyolgat és szeretget.

"értem mit mondasz Hable, na de miért kell nekem mindig másokhoz igazodnom?"

Mert mindenhez mérce kell. Majd ha ez a mérce benned lesz, nem kell ehhez más személy.

Az állatvilágban vannak társas fajok, pl egerek, majmok, delfinek stb. és az ember is társas. Ez alapból ösztönös, genetikailag belénk van kódolva, hogy klikkekben szeretünk élni.

Nekünk embereknek jó dolog valahová tartozni. Persze az se jó, ha soha nem tudsz függetlenül másoktól élni, dönteni, de az se jó, ha mindenkit kizársz az életedből.

Itt is mint mindenhol, az arany középút lenne a követendő cél. Azaz egyszerre legyél magabiztos, és határozott férfi egyéni saját véleménnyel, és egyszerre egy családcentrikus, és szociálisan alkalmazkodni képes érző lény.

Aki nem kötődik senkihez, nincs megvetés, nincs szánalom, nincs féltés, tehát semilyen érzése nincs, az pszihopata, vagy remete, de az se normális. Szóval ne akarj már ilyen lenni.