Mi baj van? Hiányolom a szomorúságot!

Nem tudom, mi bajom van. Az elmúlt 2-3 hónapban úgy éreztem magam, mintha a pokolban lennék. A szüleimmel és a testvéremmel borzalmas volt a viszonyom, a barátaim teljesen eltávolodtak tőlem, és éjszakákon át tanultam, a jegyeim pocsékok, mindemiatt mindennap sírtam és vagdostam a combomat... (mert a kezemen látták volna, nem mintha különösebben foglalkoztatott volna ez bárkit is, de ez más téma). 2 hete volt a szülinapom, és nagy családi összejövetel volt, nagyon jól éreztem magam, mindenkivel beszélgettem anyáék megdicsértek, meg minden, és kibékültünk. A barátnőimet meghívtam az azt követő pénteken egy mozizásra; azóta mindennap beszélek velük. A jegyeim még mindig rosszak, de már nem tudok miattuk idegeskedni.

Ez mind szép és jó, de itt nincs vége a történetnek. Most olyan ürességet érzek magamon, amit nem tudok elmondani. A vágásnyomok már majdnem beforrtak, és körülbelül 2 hete nem sírtam egyszer sem. Kaptam azóta két 1-est (ezekért régebben egész délután bőgtem és ütöttem a fejem a falba...) és nem is tudtam elszomorodni miattuk. egyszerűen azt érzem, hogy hiányzik a SZOMORÚSÁG. de ez így olyan hülyeség!

Most mit kéne tennem? Se így, se úgy nem érzem jól magam.

15 éves lány vagyok.