A pánikbetegség vagy a generalizált szorongás súlyosabb?

Még nem diagnosztizáltak ,de rám illik a GAD - bár talán nem teljesen , de ha rohamnak nevezed a valóságtól való elidegenedést, a gondolataid megváltozását, az őrülettől való félelmet , az "álmodásérzetet" vagy ,hogy olyan az élet mintha egy filmet néznél ,vagy mintha rossz lenne a szemed vagy csak simán nem tudod rendesen felfogni mi van akkor ez nem jóval hosszabb ideig tart hanem állandóan. Nekem hónapok óta ez van ,de az elején nagyon durva volt, ha nem figyelek rá akkor nem tűnik fel , tudok nevetni edzeni járni, de valójában mindig OTT VAN. És ez szörnyű. Depressziós lettem emiatt most voltam második alkalommal dokinál. Szerinte - meg szerintem is lelki oka lehet , bár szinte félek a gyógyulástól vagyis az újra tisztán látástól de mindennél jobban szeretném visszakapni önmagam.

Nálam ez az igazság :D Nemtudok jobbat mivel nem vagyok szerencsére (vagy nem) hivatalosan GAD-os bár kitudja. Majd ha kiderül akkor írok .

Én pánikbeteg vagyok állítóag, nem tudom mi a különbség, de nálam nem szorongás okozza a félelmet, hanem feszültség. Például rohadtul idegesítő, ha a szíved nem működik rendesen, és az orvosok nem hajlandók elküldeni kardiológiára, hanem rávágják hogy pánkbetegség. Az utóbbi időben rengeteget kellett teljesítenem, és a legrosszabb, hogy hülye emberek vesznek körül, akiken nem vezethetem le a dühömet, mert nem tudok olyan bunkó és pofátlan lenni, mint az emberek többsége, meg különben is, a törvény bünteti az erőszakot.

Egyáltalán nincsenek olyan félelmeim hogy valami halálos betegségem van. Tudom hogy sok dologra van esély, és szerintem természetes is, hogy addig nem nyugszik az ember, míg egy rendes kivizsgálással meg nem állapítják, mi a jelenség oka.

Szerencsére az én rohamaimat a xanax elnyomja, de a vírusos része akkor is érezhető.

"Tavaly karácsony óta egy csomó negatív élményem volt. Most utoljára konkrétan egy fogászati kezelés váltotta ki. Akkor elmentem orvoshoz, kaptam rá gyógyszert. Vannak ugyan mellékhatásai, de legalább az utóbbi négy-öt hétben viszonylag jól vagyok, csak akkor nem, ha valahová messzire kell elutaznom. Nekem deperszonalizációm talán csak egyszer volt, még hét éve, szintén a vonaton, de nem komoly. Eléggé szociofób vagyok, és nem csak tudat alatt vagyok negatív, hanem abszolút. Szerintem nem is tudnék pozitívan gondolkodni, ha akarnék sem."

Velem is ez a baj, igazság szerint az idióta optimistákat elküldeném szomáliába, vagy egy börtönbe, hogy mutassák be a csodás elméleteiket a gyakorlatban. Vannak emberek, akik szerencsésnek születnek, és képtelenek felfogni, hogy mások pl 16 évesen többet éltek meg, mint ők 36 évesen.

Tulajdonképp ha az embergyűlölet szociofóbiának számít, én is az vagyok, mert egyszerűen képtelen vagyok elviselni az ostoba, érzéketlen emberek tömegét, akik körbevesznek. Ha az életben csak egyéb jellegű nehézségeim lennének, de az emberek nem úgy állnának egymáshoz, mint ebben az országban, sokkal elviselhetőbb lenne az élet. Csak az igazság az, hogy az emberi alaptulajdonság, az önzés meg a társadalom nem összeegyeztethető fogalmak, ezért vagy bekattansz, vagy kétszínű féreggé válsz, mint a többség.