A gyermekkori traumákat hogyan lehet feldolgozni?

Igen, tényleg nehéz okosnak lenni. Nem olvastam végig a válaszokat, nem tudom hogy fiú, vagy lány vagy-e, de én biztos hogy nem lettem volna ilyen töketlen. Még most is úgy megverném apámat egy ilyenért hogy járni nem tudna, amikor meg részeg lenne kétszer annyira megverném, megkötözném, és beba**nám a hideg víz alá. Idióta mocsok tetvek a szüleid, én biztosan nem tűrtem volna ilyen jól. Tényleg pszicodoki, meg önbecsülés, sajnos nehéz lesz, de ezeken a dolgokon túl kell lépni.

Ja, és még egy kérdésem van? Miért nem szóltál semmilyen rokonnak, vagy szomszédnak, lakónak, vagy esetleg valakinek az iskolában a tanárok közül? Lehet hogy most nem ez lenne.

Ja, és a mostani párod nem értme hogy hagyhatja ezt. Én az ő helyében biztos neki esnék apádnak...

Nem tudom, hogy lehet. Nem is tudom, hogy miért írok, de elmesélem engem nem otthon, de az iskolában bántottak és a legkritikusabb időszakban, amikor 6-7 éves voltam (1-2. osztály) és én ezt mai napig hordom magamban. Nagyon gáz, hogy 27 évesen nem tudom feldolgozni, de nemcsak fizikai terror volt, hanem lelki is, ráadásul kb. kasztokat tartott fent az osztályban, annyira nyíltan ment a kivételezés. A privilégiumban részesülőkhez nem nyúlt, de én kaptam pár csattanóst. Olyanért pl. hogy nem írtam le rendesen a 2-es betűt, a kedves tanárnéni erre bepipult és megfogta a radíromat és kb. az egészet ledörzsölva kilyukasztva a papír, dühöngött aztán a fejemre is nyomott egyet, utána állandóan fájt a fejem, hogy fizikai ok vagy lelki, az utóbbira gyanakodtak, aztán egy ideig jártam gyerekpszcihiáterhez, aki bogyókkal tömött, azt se tudom már mi volt, de 1 év, vagy fél év után, anyával úgy döntöttünk elhagyom a gyógyszert, mert nem volt tőle se jobb, de persze rosszabb sem. Nekem ez azért súlyos probléma, mert az iskolához és a tanuláshoz való viszonyomat negatívan befolyásolta. Kb. élet-halál harcnak fogom fel ezt, és hiába lett meg egy bsc diplomám, ezért kb. vért izzadtam, mert iszonyat görcsölök és úgy érzem minden erre vezethető vissza, de nem tudom megoldani. Sok mindent próbáltam pedig, de mindig újra és újra előjön. Anyum szerinte előtte teljesen kiegyensúlyozott gyerek voltam. Nagyon megértelek, a tied valszeg még rosszabb, csak azért írtam, hogy látod iskolában is mik mennek. Majd figyelj a fiaidra, hogy ilyen ne történjen. Én se kotyogtam el ezeket otthon, hanem más szülőnek mondta el más gyerek. A legrosszabb az egészben, hogy a tanítónéni akkor volt válóperben és ez miatt volt ilyen labilis, csak ezzel rányomta a bélyegét a kis elsősökre.

Meg tudlak érteni teljes mértékben! Sajnálok hogy így alakult, én is pszichológust ajánlanék neked, ő biztos tudna neked segíteni. Engem gyermekkoromban minden kis sz*r miatt megvertek, aztán mikor iskolás lettem, és rossz jegyet kaptam, nem mertem hazamenni, mert mivan ha megint megvernek. Elkezdtem szorongani, stresszelni, sírógörcseim voltak, és sokszor hányingerem volt a suli előtti estén. Örülök hogy vége.. De akkor sem tudom feldolgozni. Azóta stresszelek és szorongok, már észre se veszem. Úgy érzem, ez végig fogja kísérni az életemet, pedig elég fiatal vagyok. 16/L