Ha valaki folyton csak álmodozik és "álom világban" él és ezt mondjuk évekig csinálja akkor abba bele lehet őrülni?

Néha én is így érzek. De mindig lesz valahogy, úgy sosincs hogy sehogy. Jó, te idősebb vagy nálam pár évvel, de azért biztos vannak céljaid is. Pl diploma, munka, nyelvvizsga, hobbi? Nem hiszem el hogy semmi ilyen nincs.

Nemrég csalódtam én is az egyik "barátomban". Nagyon rossz volt:S Így per pillanat nekem sincs egy igaz barátom se. Akik voltak, azok messze innen. Ha hazajönnek se keresnek, ha én keresem őket nem érnek rá. A volt osztálytársak szanaszét. Ez a lány is azt mondta hogy nincs közös témánk. Na nehogy má... Amint baja volt rám írt:/ Azóta se keresett, én meg azért se fogom. Az emberek változnak. Az ilyenek pedig had menjenek. Hihetetlenül rosszul esett hogy az örömöt nem tudja megosztani és csak akkor keres fel ha tudni akarja hogy van még1 olyan "szerencsétlen" ember mint ő:/ Keress valami hobbit. Tudom sokan írják ezt. Ha még tanulsz, akkor csak vannak ismerőseid is. Biztos van olyan, amit szeretsz. Én főleg abba tudok bekattanni hogy már nincs kivel eljárni itthonról ismerkedni. Egyébként a kérdező kérdésére válaszolva szerintem hosszabb távon, ha nagyon nagyon álomvilágban él valaki, akkor bele lehet őrülni (lásd: Juhász Gyula vagy melyik költő volt az.. Már nem emlékszem, régen volt és amúgy se szerettem)

Második, persze, ezeket szeretném, egy normális átlagos életet élni, most se tanulnék, ha nem így lenne, de nem tudok beilleszkedni sehová sem, és egyszerűen mindent elszúrok, ráadásul a sok kudarc miatt abszolút nincs önbizalmam, olyan egyszerű dolgok is nehézséget okoznak amikkel régebben nem voltam így. Például tényleg jó lenne egy felsőfokú angol nyelvvizsga, de most azt se tudom elképzelni a középfokút hogy tudtam megszerezni majdnem 10 évvel ezelőtt.

Egyébként vannak olyan dolgok amik érdekelnének, bár ezek is csak ilyen itthonülős elfoglaltságok, de tényleg kicsit bekattantam már, nem tudok koncentrálni, így egyedül nincs kedvem semmihez sem. Ahová meg járok... hát elég érdekes a társaság, talán ez is az egyik oka, hogy rosszul érzem ott magam, pedig nincsenek nagy elvárásaim mások felé. Azért van akivel el tudok beszélgetni, de senki olyan akivel szívesen összejárnék csak úgy.

Jaj:D Nekem a középfokú is egy vágyálom:D Voltak rossz időszakaim, amikor még ahhoz se volt elég önbizalmam, hogy egyedül elmenjek itthonról. Azt se tudtam elképzelni, hogy egyáltalán hogy jutottam be egyetemre. Volt olyan is, hogy egyedül a boltba alig bírtam elmenni. De egyszer jött egy tikk, miért ne menne, már nem mind1. Amúgy egy kicsit segített az Éld az életed című könyv. Letölthető netről is, bár már nem tudom honnan. Egy kicsit helyre rázott, sok mindent végiggondoltam "miatta". Javaslom neked is. Megoldani semmit se fog, de sok mindent helyre tudsz tenni magadban ha kicsit komolyan veszed:)

Összejönni csak úgy? Hát annak se sok értelme van:S Sajnos sok minden fakad ebből az "egyedüllétből".:):S

A boltba azért el tudok menni, de bármiféle ennél bonyolultabb társas érintkezés eléggé meg tudja nehezíteni a dolgom, sok mások számára teljesen magától értetődő szituációban én teljesen leblokkolok :P A könyvet meg fogom nézni, bár eddig is nézegettem hasonlókat, de nem igazán használtak, bár ahhoz képest amilyen voltam pár éve, már fejlődtem valamennyit, de ez még mindig kevés ahhoz, hogy tényleg normális életet tudjak élni.

Tudni fogsz, csak ne így állj hozzá:)

Tudom milyen fontos az, hogy hogyan állok hozzá, de most nagyon magam alatt vagyok :(