Ha valaki folyton csak álmodozik és "álom világban" él és ezt mondjuk évekig csinálja akkor abba bele lehet őrülni?

Majd felébred ebből. Nagyon rossz tud lenni, mivel rájön hogy semmi sincs körülötte. Én is voltam szerintem ilyesmi "állapotban". Nem akarok még egyszer mostanság szerintem mert nagyon rossz mikor egy apró esemény kiránt ebből.

Én elmúltam 25, mondjuk úgy, hogy most most ébredtem fel, és ha nem is őrültem bele, de rá kellett jönnöm, hogy elpocsékoltam az eddigi életemet, ráadásul teljesen egyedül maradtam, és most hihetetlenül kilátástalannak érzem az egészet.

Kedves utolsó.(a második vagyok) Én 20 évesen voltam így:S Nagyon rossz érzés és még mindig az. Túl kell lenni rajta (nekem nagyon nehéz volt)

Fiúk vagytok vagy lányok. Én 22 és lány(a 2. voltam megint) (csak úgy kíváncsiságból kérdezem, hogy csak a lányokra jellemzőbb e ez:P)

Szia 2., én a 3. vagyok. Fiú vagyok, bár ahogy eddig tapasztaltam inkább a lányokra lehet jellemző ez. Mindenesetre annyira előrébb van már mindenki hozzám képest az életben, és én annyi mindent kihagytam, hogy egyszerűn nem találom a helyem, és ahogy egyre idősebb leszek, úgy nehezedik ez az egész. Te hogyan tudtál változtatni?

én18évesen sem keltem fel, és nem is akarok. alvajáró leszek életem végéig.

Én is így vagyok ezzel. Most sem találom 100%-ban a helyem. Barátok eltűntek, hobbi és ilyenekből már majdnem hogy kinőttem, vagy még meg se találtam. Nekem akkor volt jó amikor barátom volt. Akkor folyton volt többnyire társaságom és így másabb is volt. Utána estem vissza megint ebbe és most már nem akarok. Nem tudom mihez kezdek. Tanulok, teszem a dolgomat többnyire aztán megy majd valamerre minden 8remélem jó irányba). Te dolgozol vagy tanulsz? Barátnő? Barátok?

Tanulok, de nem nagyon találom a helyem, már több mindennel is próbálkoztam és most se biztos, hogy be fog jönni ez az egész. Mindenesetre nagyon szégyellem magam, hogy még itt tartok. Nincs barátnőm, de barátaim se igazán vannak, mindig is kevés volt, de sajnos jó pár éve velük is megszakadt a kapcsolatom, én már nem férek bele az életükbe. Ez fáj talán a legjobban, hogy ilyen egyedül vagyok, és nem tudom hogyan tudnék kitörni ebből az állapotból.

Hát, ha rájöttél, megoszthatnád majd velem is:) Nekem vannak terveim. Tetszik amit tanulok csak az a kis plusz hiányzik még mindig a hétköznapokból. Pl amit vársz egy héten és jó is:)