Ti is gondoltok néha ilyenekre? Főleg pánikbetegek

Megesik, hogy én is hasonló dolgokon gondolkozom o.O, bár én GAD-os vagyok. Ha nagyon elmélyülök a dologban megesik, hogy a szorongás is kötör rajtam, plusz ehez hozzá társul még a "jajj nem létezem" érzés :(.

Amúgy te konkrétan mire gondolsz "mi van ha a világ csak általunk beképzelt dolog" alatt? Hogy mintah csak egy álom lenne, és nem valóság? Vagy csak én értelmeztem fére?

Régóta pánikbeteg vagyok és igen, gyakran gondolok hasonlókra. Örülök, hogy nem vagyok egyedül vele :) Nálam ha egyszer elkezdek ilyeneken gondolkodni elég nehéz kikerülni ebből az állapotból, ilyenkor megnézek egy filmet, vagy olvasok, ezek lefoglalják az agyamat és segítenek kizökkenni.

26f

Értem :) én nem nagyon tudom leírni, hogy hogyan érzem :( és ezért az álomvilághoz hasonlítom. Amúgy nagyon nehéz elmagyarázni ezt egy kívülállónak, a család kb. h*lyének néz miatta xD.

Engem mostanság a filmezés alatt is elkap egyfajta szorongás o.O bár nem igazán értem az okát :(.

Amúgy nálatok mi vált ki rohamot? És ezek tényleg 2-3 óra alatt lezajlanak? (bocsi az offért) Ha rajatam kitör a szorongás akkor 1 hétig min. szenvedek tőle :(, plusz azalatt felerősödig a deperszinalizácó is :(.

Első voltam

Szia második :)

Nekem ez az időseknél van, vagy a sérülteknél. Ha meglátok valakit rögtön arra gondolok, hogy jajj majd egyszer én is ilyen álapotba kerülök :( (mármint konkrétan az időseknél a tolókocsis, tehetetlen emberekre gondolok :()

Én azt érzem mintha a testemen belül valahol nagyon mélyen lennék, a kezeimet sem érzékelem, a hangok tompák, a fények is, nagyon zavarnak még most is. Mintha az agyamat körül venné a szorongás, és a valós világot nem engedné át. Fura egy érzés az biztos. Az elsőnél azt hittem agydaganat, és még jobban stresszeltem miatta, szóval csak rosszabb és rosszabb lett, de most, hogy tudom, hogy a GAD miatt van, kicsit könnyebb, bár elfogadni nem fogom tudni soha.

Hát én nem igazán tudom, hogy mi vagyok. Vannak ilyen érzéseim. Bár elég ritkán.

Mostanában inkább agorafóbiás dolgaim vannak és ehhez kapcsolódik a pánik... már csak autóval merek elmenni itthonról, ami nem mindig megoldható, így kb kéthetente megyek el itthonról. Általában ilyenkor el szoktam tölteni az egész napot, mert jó végre kimozdulni. Viszont múltkor el akartam indulni, hogy na semmi gáz megyek egyet sétálni, kb egy sarok után durva pánik jött rám és szokatlanul heves volt és közben az említett érzés is elfogott. Nekem általában 5-10 perc alatt el szokott múlni.