Pánikbetegek! Tudtok tippeket adni ezzel kapcsolatban?

Édesanyámnál például bevált az,hogy mikor a nagymamámhoz mentünk,ő indult előbb,én kb. 15 perc múlva,és megbeszéltünk bizonyos pontokat út közben,hogy ha rosszul van,bármi gond van,ott megvár.Így jobban biztonságban érezte magát,mert tudta,ha bepánikol,én perceken belül ott leszek.Így egyedül ment,de mégsem.Ezt néhány alkalommal eljátszottuk,különböző úti célokkal,és azóta(lekopogom)nincs gondja,pedig előtte évekig nem tudott kimozdulni otthonról.

Sok sikert!

Bemásolom egy másik kérdésre adott válaszomat, mert ide is pont passzol:

Az én édesanyám hasonló tünetekkel volt beteg még az átkos korban, amikor azt sem tudták, mi fán terem a depresszió és a stressz, egyszerűen csak hisztisnek nevezték, és lenézték az ilyen embereket.

A tünetek először "enyhék" voltak: Idegesség érzés, kéz és láb remegés, félelem egy csomó dologtól. Majd jöttek az egyre erősödő testi tünetek: kezek és lábak állandó zsibbadása, mellkasi nyomás érzés, ájulás közeli állapot, stb.

És a végén beütött a krach: már mindentől félt. Nem mert kimenni az utcára, irtózott az emberektől, félt tőlük. le volt húzva a redőny, és gubbasztott az ágyon, attól rettegve, hogy esetleg valamelyik családtagja belép majd. Én akkor voltam kisgyerek.

Amikor a kórházban egyértelműen megállapították, hogy testi-szervi problémája nincsen, elkezdték nyugtatózni, de azt sem bírta. Végül 4 év szenvedés után találkozott egy orvossal, aki megfogta a vállát,a szemébe nézett, és azt mondta: "Nincs olyan gyógyszer a világon, ami ebből a betegségből kigyógyítaná, és olyan orvos sem létezik. Enyhíteni tudjuk a tüneteket, de higgye el, hogy Önt teljesen meggyógyítani csak ÖN tudja, senki más! Álljon a sarkára! Tudom, hogy fél, de menjen ki az emberek közé! Nem teheti meg magával és a családjával, hogy elhagyja magát. Nem ez a hivatalos orvosi álláspontom, és azt is tudom, hogy ez szörnyű betegség, és Ön nem tehet róla. De meggyógyulni csak akkor fog teljesen, ha az elméjét irányítani fogja, és szembemegy a betegséggel."

Így történt, hogy a tömeg-, és ember iszonyos anyám egy ismerőse boltjában helyezkedett el egyik pillanatról a másikra. Szörnyű napok következtek, leizzadva, zihálva, teljesen kimerülten ért haza, és nagyon sokszor sírt a fájdalomtól az üzlet raktárában. Két hónap sem kellett hozzá, és hátrahagyott minden félelmét. Most 63 éves, és köszöni szépen, egészségesebb, mint valaha. A Bibliából tanít egyszerre több száz fős társaságokat, és előadásokat tart.

Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam.