Mi a baj velem? Lelkileg mínuszban vagyok

évek óta beteges szenvedélyem hogy ha úrrá lesz rajtam a rossz hangulat amit többnyire elnyomás vagy veszekedés vált ki, akkor begyógyszerezem magam, sose abból a célból hogy meghaljak, hanem hogy hosszú időre el tudjak aludni és ne kelljen szembe néznem a problémákkal. félek tőlük, a kapcsolatoktól az emberektől. mindenki bántani akar. amikor gyógyszerhez nyúlok az olyan mintha nem is én lennék.

Nagyon hosszú ideje nem lelem örömöm az életben, nem dob fel semmi, nem szeretek semmit sem csinálni, soha nem volt hobbim soha nem érdekelt semmi. Most van párom elég rég óta de már teljesen tönkrement a kapcsolatunk a viselkedésem miatt, mert akaratom ellenére bántóan viselkedek és már csak szenvedünk egymás mellett.

Az az egyetlen dolog ami jó érzést ad, ha injekcióval szúrnak meg (vérvétel, véradás, védőoltás, infúzió) vagy ha alszok. Régebben egyik pillanatról a másikra híztam meg anélkül hogy többet ettem volna, és rettenetesen aluszékony voltam. Soha nem éreztem kipihentnek magam csak lehangoltnak és feszültnek ha nem aludhattam tovább (pedig akár 14-16 órákat is aludtam egy nap. Most meg hiába érzek iszonyatos fáradtságot, nem tudok tovább aludni 3 óránál, ráadásul iszonyatosan élethű álmaim vannak, amikből felébredve rettegek, mert nem tudom hol vagyok és hogy kerültem oda. És most meg úgy vettem észre fogytam. Mondjuk az lehet attól van, hogy legutóbb 11-én annyira kiütöttem magam hogy kórházba vittek kimosták a gyomrom és nem hitték el hogy nem akartam öngyilkos lenni és nincs szuicid hajlamom, és akkor ugye nem nagyon ettem mert egy napig nem is voltam magamnál utána meg úgy fájt a nyelőcsövem ha nyeltem hogy elment a maradék étvágyam is.

Erre van megoldás???

Csütörtökön megyek dokihoz, de nagyon félek tőle. Nem akarok még több megvetésben részesülni.

A pénteki incidens óta memóriazavarom van, nem jutnak eszembe szavak, nehezen tudom kifejezni magam, szédelgek és hányingerem van. Meg gyomoridegem..... Nem akarok többé elmenni sehova a lakásból... De ez "milyen" élet...