Van az a nagyon is ésszerű nézet, hogy minden napot úgy éljünk, mintha az utolsó lenne és adjunk bele mindent, de akkor miért van ez?

Vannak olyan napok, amikor teljességgel érzem, hogy mindenkit el akarok kerülni, vagy a lehető legkevesebb beszélgetéssel megúszni a napot, amíg haza nem érek. Nem tudok szellemes lenni, nem tudok vicces lenni stb. Ha én is úgy állok hozzá az élethez, hogy minden napból ki akarom hozni a maximumot, akkor miért vannak ilyen napok? Mert ilyenkor úgy érzem, hogy egyáltalán nem tőlem függött, hogy az adott nap ilyen legyen.