Miért rettegek ennyire a játékbabáktól?

[link]

itt olvashatsz a problémádról de azér bemásolom a te problémád körülírását!

Specifikus (szimplex) fóbia

Prevalencia

A leggyakoribb fóbia - az epidemiológiai vizsgálatok alapján az élettartam prevalencia meghaladja a 10%-ot. Szerencsére a legtöbbször ki sem derül a specifikus fóbia, ritkán okoz tüneteket és még ritkábban zavarja az életvitelt.

Tünetek

A fóbia egyetlen helyzetre, tárgyra, élôlényre terjed ki. Leggyakoribb specifikus fóbiák az állatoktól való félelem (pók, kígyó, kutya fóbia), a magasságtól, mélységtôl, vértôl, repüléstôl való félelem. A fóbia tárgyával néha soha nem találkozunk (pl. Budapest utcáin kígyókkal), azonban kutyafóbia esetén súlyos következményekkel is számolhatunk: a beteg esetleg csak kísérettel tudja elhagyni otthonát, munkahelyét.

A fóbiák kórlefolyása

A fóbiák többnyire krónikus lefolyást mutató betegségek. Az elkerülô viselkedés miatt a beteg élettere egyre kisebb lesz, akár a lakásra szűkülhet be. Gyakori az un. komorbiditás, azaz nem „csak" agorafóbiája, szociális vagy specifikus fóbiája van a betegnek, hanem többféle betegsége. A fóbiák elôfordulhatnak egymással szövôdve, kényszerbetegséggel, gyakran alkohol és/vagy gyógyszer abúzussal/dependenciával, major depresszióval együtt. Gyakoriak a hipochondriás panaszok és félelmek, fôleg az agorafóbiás csoportban. Pl. a szédülés, a mellkasi panaszok miatt ismételten keresik fel ezek a betegek háziorvosukat és belgyógyászati, neurológiai, fülészeti stb. szakrendelésekre járnak.

Gyakoriak a felesleges és esetleg költséges vizsgálatok: vérvételek, EKG, röntgen vizsgálatok, MRI, de még a szívkatéterezés is. A fel nem ismert fóbiás betegek tüneteikre a legkülönbözôbb gyógyszereket kapják, amelyek rendszerint mellékhatásaikkal tovább rontják állapotukat. Pl. a szorongás alatt mért emelkedett vérnyomás és tachycardia miatt a fóbiás betegek tömegesen részesülnek feleslegesen béta-blokkoló kezelésben. A betegek egy részének megalázó helyzeteket kell eltűrnie, amikor - esetleg orvostól is - azt hallják, hogy „Ez nem betegség", „Szedje össze magát", „Csak akarni kell", stb.

A megfelelô gyógykezelés elmaradása esetén a betegek alkohollal és/vagy gyógyszerekkel próbálják meg csökkenteni szorongásukat. Ennek különösen nagy a veszélye a szociális fóbiásoknál. Gyakran az alkoholista beteg részletes vizsgálatával derül csak ki, hogy az alapbetegsége fóbia. Gyakori, fôleg a pánikkal, depresszióval szövôdött agorafóbiások öngyilkossági kísérlete és öngyilkosság miatti halála is. A fóbiák akadályozzák a szakmai elômenetelt, a családi életet, a szabad idô tartalmas eltöltését.

Megfelelô kezelés nélkül nagy arányban válnak a fóbiás betegek keresôképtelenné, rokkanttá. Az elômenetel elmaradása, a táppénz vagy korai nyugdíj miatti kereset kiesés is sújtja a beteget és családját. Az elmaradt vagy hibás diagnózis miatti fe-lesleges vizsgálatok és kezelések költsége, a táppénz, az idô elôtti nyugdíj és a szociális segély költségei messze meghaladják az adekvát terápia költségeit.

A fóbiák terápiája

A fóbiák kezelésének legfontosabb feltétele, hogy a beteg tisztában legyen betegségének természetével, gyógyíthatóságával. A háziorvosok nagyon sokat tudnak segíteni betegeik felvilágosításával, hiszen a súlyos szövôdmények fellépése elôtti kezeléssel a fóbiák prognózisa sokkal kedvezôbb. Több alapítvány, cég, társaság támogatja ingyenes betegtájékoztatók megjelentetését, ezeket a tájékoztatókat érdemes elhelyezni a rendelô várótermében, valamint odaadni az érintett betegeknek és családtagjaiknak. Az enyhe tünetekkel jellemzett és nem szövôdményes fóbiák kezelését érdemes a háziorvosnak végeznie. Hálás feladat, igen nagy a javulási, gyógyulási arány ebben a csoportban.

A súlyos tünetekkel és/vagy szövôdményekkel (pl. alkoholizmus, depresszió, kényszerek) jellemzett fóbiás betegeket pszichiáter szakorvoshoz kell irányítani. A háziorvosok munkáját egyre több szorongásos betegségben szenvedôk ellátására szervezett pszichiátriai szakambulancia segíti (van ahol „Pánik ambulancia" néven működik), pl. az egyetemi Klinikákon, Kaposváron, Kecskeméten, Miskolcon.

A fóbiások kezelésének alapelve az, hogy meg kell szüntetni az elkerülô viselkedést. A szorongást kiváltó helyzetet a beteg maga keresse, s addig tegye ki magát annak, míg a szorongás nem csökken, ill. nem múlik el, azaz „kutyaharapást a szôrével". Amennyiben a beteg lassan, fokozatosan teszi ki magát a fóbia tárgyának, akkor az un. szisztematikus deszenzitizálásról van szó. Közlekedési fóbia esetén pl. a beteg elôször kísérettel megtesz egy megállót busszal, majd kettôt, hármat, ezt köve-tôen kíséret nélkül tesz meg egy megállót, majd egyre hosz-szabb távokat. Amennyiben egybôl nagyobb táv megtételére vállalkozik a beteg egyedül, akkor az un. ingerelárasztásos technikát alkalmazza, amelynek az a lényege, hogy a szorongásos válasz a tartósan alkalmazott ingerre kialszik.

Enyhe, kezdôdô esetekben sikerre számíthatunk a betegek egy részénél gyógyszerek nélkül is. Gyógyszeres terápia is szükséges, ha a beteg szorongása olyan fokú, hogy nem tudja elkezdeni a deszenzitizáló vagy ingerelárasztásos kezelést, ill. ha a szorongásos reakció olyan fokú, hogy a beteget akadályozza a terápia folytatásában. Amennyiben pánikroham is jelentkezik, akkor érdemes pszichiáterrel konzultálni.

A gyógyszeres terápia a három fóbia esetén némileg különbözik. Itt csak az enyhe, nem szövôdményes fóbiák gyógyszeres kezelését tárgyaljuk.