Emetofóbiám van, soha nem fog elmúlni?

Tehát nagyon félek a hányástól, még a gondoladtól is, meg a rosszul léttől is félek, mindig is féltem a hányástól, de eddig még nem hatott ki a minden napjaimra, de aztán április elején kezdődött és minden reggel úgy mentem suliba, hogy míg oda érek nehogy valami bajom legyen, aztán a suli közben se legyen semmi bajom, és már bebeszélem magamnak ezt az egészet miközben teljesen egészséges vagyok. Plusz megint mindjárt kezdődik a suli és félek, hogy megint előjön ez az egész. Amúgy egy alkalommal voltam kineziológusnál, tudom, hogy nem kell csodát várni, egy alkalomtól, de én mégis többre számítottam, és csak 3 hét múlva megyek legközelebb. Tudom, hogy sokan hülyének néznek míg ezt olvassák, de akinek nincs ilyen fóbiája az el se tudja képzelni, milyen őrjítő egész nap arra gondolni, hogy nehogy kidobjam a taccsot. Nem tudom magam sehol jólérezni, nem tudok felszabadulni, mert mindig bennem van ez az érzés. Amikor nincsenek rokonok a közelben és barátokkal vagyok akkor még enni se vagyok hajlandó, mert félek. Áprilisig minden hétvégén mentem el barátaimmal, semmi bajom nem volt, azóta meg jó ha voltam 10x összesen. :/