Éltetek már át alvásparalízist?

Személyes élményekkel nem tudok szolgálni, de egy cimborám szenved ebben a betegségben, és ő adott részletesebb beszámolót.

Nála ez úgy jelentkezett, hogy, ha fáradt, kialvatlan volt, akkor ébren hallucinált embereket maga köré, és, ahogyan te is, ő is pánikolt ilyenkor. Pl említett olyan eseteket, amikor nyári munka köben becsúszott egy buli, és kevés alvással, másnaposan kellett reggel kelnie, a nap végén hazafelé menet nem volt biztos benne, hogy az emberek, akiket lát maga körül valósak e, mert nyilván volt ilyen is, olyan is.

A leg érdekesebb momentum, amit említett, az volt, hogy ilyen esetekben, onnan tudta, hogy nem soká elalszik, hogy távolról zenét kezd hallani, teljesen ismeretlen dallamokat. Azt sajnálta, hogy semmi zenei hallása, képzettsége sincs, így nem tudta papírra vetni a dallamokat, ellenkező esetben lehetséges, hogy akár sikeres dalszerző lehetett volna :D.

Hirtelen ennyi jutott eszembe, remélem hasznos volt.

Én rendszeresen élek át ilyet és én mindig féle iylenkor, van hogy semmi extrát nem álmodok csak épp "látom a fényeket a szobámban", mégis tudom h. alszom,érzem a testhelyzetemet meg ilyenek,de nem tudok megmozdulni,sőt ha siekrül megmozdulnom akkor tudtom biztosra h. felébredtem,de ilyenkor iszonyat fáradt vagyok és ha egyből becsuknám a szemem akkor ugyan az folytatódna megint.Sőt van olyan amikor álmomban álmodok és igen tudom h. álom és h. meg kell mozdulnom,de nem sikerül.Ha rosszat álmodok akkor meg úgy próbálok felkellni h. próbálok hangot kiadni magamból,mert ha sikerül akkor tudok felébredni,de elég szörnyű dolog.

Legtöbbször akkor fordul elő velem ilyen amikor pillanatok alatt elalszom,szóval van h. lefekszem és kb. fél óra múlva kelek fel így,vagyis fél óra latt elaludtam és még le is játszódott bennem ez az egész,tök sz*r érzés.Én sose vizsgáltattam,mert nem minden napos,de kíváncsi lennék mi történikilyenkor velem kívülről illetve mi történik az agyamban...De ahhpz legalább 1 hónapoig kellne vizsgálni, hogy pont beletrafáljak,mert van h. egymás után több napig de van h. havonta csak 1-2 alkalom.

Nekem kb évente, fél évente van. Általában viszonylag ártalmatlanok a hallucinációim, pl buszon elaludtam, és a mellém ülő csajról azt haluztam, hogy porcelánból van, vagy feküdtem a koli szobában, és rámkacsintott a poszter (ami ott sem volt) meg repkedett egy fél méteres darázs is a szobában csak úgy mert miért ne alapon. Újabban sokszor haluzok be pókokat, mert valamiért félek tőlük (álmodni is sokszor álmodom darazsakkal meg pókokkal). Ilyenkor megpróbálom lerúgni őket, akkor felébredek, és sokszor a falba rúgok, vagy buszon az előttem ülő székébe. Ha gyakran lenne már pár lábujjam tutira eltört volna. :D Nekem ez a rúgdosásos felébresztés általában bejön, de egyszer volt olyan, hogy hason bénultam le, és csak a felső testem, úgyhogy hiába rúgdostam, csak az segített, amikor pár perc haluzás után megpróbáltam megmozdítani a felső testem is. Talán 8-10 éve ez még inkább egy visszatérő álom formájában jelentkezett, amiben valami láthatatlan erő elkezdett dobálni a szobában, mintha valami démon lenne. Ott kezdtem el koncentrálni azon, hogy helyben maradjak, ami végül sikerült is. Néha repkedni is szoktam szintén hasonló módszerrel. Ugyanilyen koncentrálásos technikát alkalmazok a megmozdulásra is. Ha nem próbálkozol elég erősen, akkor nem fogsz tudni megmozdulni, és kénytelen vagy végignézni a show-t. Az ordibálás szerintem nem segít, bár én sosem próbáltam. Egyébként szívesen benne maradnék az ilyen alvási bénultságos álomban, ha képes lennék felismerni, hogy hallucinációról van szó, és nem valóság. Álmokat már sokszor felismertem, és átalakítottam, de ez más, sokkal valóságosabb, mert félálomban történik.

A festmény egy érdekes dolog. Én inkább szövegeket szoktam olvasni ott nagyon kell koncentrálni, hogy ne felejtsd el, általában nálam tök értelmetlen szavak szoktak lenni, van, hogy sikerül megjegyezni őket, de google semmit nem dob. Van úgy is, hogy valamit mondok ismeretlen nyelven. Legutóbb pl dánul pár szót, pedig nem is ismerem azt a nyelvet, csak a google fordító azt hozta ki találatnak, és értelmes mondat jött ki, bár csak 3 szavas volt, és egyébként jelentősége semmi nem volt.

Én személy szerint neked azt tudom javasolni, hogy amikor felismered, hogy még mindig álmodsz, akkor próbáld meg átalakítani a környezeted. Gyakorlatilag Isten vagy abban a közegben, azt csinálsz, amit akarsz, korlátlan hatalmad van. Sima álmoknál az agyam sokszor rájön, hogy valami bibi van ilyenkor, aztán vagy felébredek, vagy vált másik helyszínre, amivel becsap, és újra elfelejtem, hogy álmodom.

A megfulladom érzésre nem tudok tanácsot adni. Enyhe pánikrohamom van nagyon ritkán a sorbanállástól és a tömegtől, de nem szoktam tudomást venni róla, és elmúlik magától. Ha úgy érzed, hogy kapkodni kell a levegőt, akkor figyelj oda, hogy jó mélyeket lélegezz, és szép nyugodtan. Ne aggódj, nem fogsz megfulladni, bár ki tudja. :D Én személy szerint olyankor szoktam olyat álmodni, hogy fuldoklom, amikor az orromból lefolyó sűrű takony tényleg elzárja a légutakat. Ilyenkor felébredek, felköhögöm, aztán annyi. Nyilván ez csak háton fekve fordul elő, azért nem is nagyon szeretek háton fekve aludni. Egyébként a horkolás teljesen ugyanettől van, aki horkol, az többé-kevésbé fuldoklik álmában. Nem túl egészséges...