Szociális fóbiám van. Ez segíthet? (a többi lent)

Most olvastam a szociális fóbiáról és rájöttem, hogy az vagyok. Nem szeretek kimozdulni otthonról, gyakran szédülök és rosszul vagyok.Rettegek attól hogy közösségbe kell mennem. Főleg most hogy Augusztus van mert tudom hogy nemsokára kezdődik az iskola. Középiskolás vagyok, most leszek 4.-es. Egyszer régen voltam pszichológusnál még mielőtt ebbe a suliba jöttem volna. Azt hittem hogy itt nem lesz semmi gond mivel, senki nem ismer és majd megmutatom nekik az igazi énemet. Az első nap nagyon izgultam, de előre elterveztem hogy barátságos,bátor,vidám és egy kicsit nagyszájú leszek.Ez gondolatban még ment is,de élesben már nem annyira. Teljesen lefagytam, csak ültem a helyemen és néztem az embereket.Volt egy két ember akik odafordultak hozzám és kérdezgettek, én válaszoltam nekik de annyira zavarban voltam hogy elfelejtettem visszakérdezni és egy kis idő után a beszélgetés megállt. Az első nap amikor valaki rámnézett, én csak mosolyogtam rá, de nem mertem oda menni barátkozni. De most visszagondolva örülök hogy nem barátkoztam össze senkivel.

Már két éve járok ebbe a suliba, de egy olyan ember sincs akivel 3 percnél többet beszélgettem volna.(sőt van olyan ember akivel még egy szót sem beszéltem) És igazából nem is akarok, mert az osztálytársaim teljesen összezavarnak az egyik pillanatban kedvesek meg aranyosak velem a másik pillanatban pedig hallom ahogy a hátam mögött rólam beszélnek, többször is észrevettem hogy engem bámulnak és közben sugdolóznak meg röhögnek.Már több ember mellet ültem és mindegyiken láttam hogy nagyon nem örül neki hogy mellém kellet ülnie.Még az is rátesz egy lapáttal hogy észrevettem hogy néhány tanár néha kivételezik velem (nem tudom miért) és ezért is utálnak,pedig én nem tehetek róla. Persze vannak olyan pillanatok amikor hülyéskednek és szoktam rajtuk nevetni,(annyi hülyeséget összebírnak hordani :) De viszont azt is észrevettem, hogy egymást is kibeszélik (még a barátok is) Ezért eldöntöttem hogy nem fogok barátkozni velük, ha kérdeznek válaszolok és nem fogok velük foglalkozni. De, hiába. Így is elég rosszul érzem magam, minden reggel szenvedek hogy iskolába kell mennem,mindig rosszul vagyok és a jegyeim is nagyon leromlottak mert van olyan tárgy ahol csak feleléssel lehet jegyet kapni, és hiába tanulok ha mindent elfelejtek.

Azt hittem hogy az a jó megoldás erre a betegségre ha sokat vagyok közösségben,de egyáltalán nem változott semmi. Nagyon szeretnék magántanuló lenni, szerintem ez segítene. Mivel boltba se szeretek járni, de most a nyári szünetben már olyan sokat voltam itthon hogy azt vettem észre magamon hogy vágyok arra hogy közösségbe menjek.Ezért egyik nap megkértem anyukámat hogy had menjek vele a boltba, és elég jól éreztem magam. Észre vettem hogy szeretek közösségbe járni de csak akkor ha van közötte jó pár nap amit itthon tölthetek.Ha csak egy héten egyszer kéne iskolába járni szerintem nem lenne semmi gond.De sajnos anyukám nem akarja hogy magántanuló legyek,mert nincs pénzünk magántanárra, és azt hiszi hogy itthon nem tudnék tanulni mert valami mindig elvonná a figyelmemet.Pedig én mondtam neki hogy nekem nem kell tanár mert ha valamit nem értek akkor majd megnézem a neten, sőt van olyan ismerősöm aki tudna nekem segíteni, és tudnék itthon tanulni, mert most is a nyári szünet felét nyelvtanulással töltöm mert van kedvem hozzá. De hiába mondom neki.

Hogyan vegyem rá anyukámat hogy magántanuló legyek?

És ha magántanuló akarok lenni ahhoz kell a háziorvos beleegyezése is? mert szerintem ő is azt mondaná hogy járjak iskolába és akkor elmúlik ez a betegség. 11 éve járok iskolába+3 évet jártam óvodába (már akkor is ilyen voltam) és mégsem gyógyulok. Ezért szeretném kipróbálni az ellenkezőjét.

Az a furcsa hogy amikor külföldön voltam semmi bajom nem volt, még a nagy tömegekben is jól éreztem magam, és nagyon szerettem hallgatni amikor a körülöttem lévő emberek beszélgettek és nem zavart ha rám néztek meg ilyenek. Nem féltem attól hogy kiröhögnek, mert valamiért őket nem veszem komolyan.(És attól sem kellett félnem hogy összefutok valami ismerőssel, viszont ha tudnám a nyelvet szívesen barátkoznék külföldiekkel) Ezt nem értem. :)

(Amúgy bocsi, hogy kisregényt írtam,(és biztos vannak benne hibák is) de csak így tudtam magam kifejezni :P

Összegezve a kérdéseket tehát:

Szerintetek segítene ha magántanuló lennék? És ha igen anyukámat hogy győzzem meg? Na és a háziorvosnak van ebbe beleszólása?

A normális válaszokat előre is köszönöm! Most hogy kiírtam magamból egy kicsit jobban is vagyok :)