Engem nem lehet szeretni? Mért ilyen minden pasi?

hát ha nem vagy szép, akkor eláshatod magad. Facebook is csak egy zsákról készült képet tegyél ki magad helyet...

Szerintem ne barátkozz ezzel a csajjal, ha Téged annyira zavar, hogy "ő sokkal szebb" Hidd el, ha jófej meg normális, rendes vagy, akkor egy idő után úgyis ez fog csak számítani!

Nincs olyan, hogy valaki javíthatatlanul csúnya lenne... Egyrészt.

Másrészt pedig ennek semmi köze a szerethetőséghez.

Most lehet, hogy ez sem nyugtat meg téged, de mi 3-an vagyunk barátnők, és 2-en olyanok, akikre jobban buknak a pasik. De mégis a 3. barátnőnknek lett először komolyabb kapcsolata. Mégpedig szerintem pont azért, mert akinek ő tetszik, annak ő valóban tetszik, és törekszik arra, hogy meg is ismerje, nem csak annyi, hogy megnéz, odajön a buliban lefotózkodik vele aztán lelép. Ezek a srácok akik fb-on írogatnak, meg odajönnek, semmit se akarnak, főleg nem beszélgetni az emberrel... Nem kíváncsiak a gondolatainkra, a véleményünkre, nem fognak szeretni...

A másik, hogy tényleg nem hiszem, hogy ronda lennél, ilyen korban amiben te vagy mindenkinek vannak kisebb nagyobb önértékelési problémái, nem csak neked. Nézz körül, hogy milyen nők vannak még körülötted buszon/villamoson/vonaton, senki sem tökéletes és mégis aki akar az talál magának párt.

Sokat segít, ha az alkatodnak megfelelően öltözködsz, harmónikus színekbe, kihúzod magad, nem követed a tinidivat túlkapásait, mint a nagyon feszülős nadrág és a bumszli cipő, meg ilyenek, ami mindenkinek kicsit előnytelenebbnek tünteti fel az alkatát, mint amilyen.

Amúgy nyugodtan írj rám, mert ha gondolod, szerintem tudnék segíteni neked, mivel idősebb is vagyok és kívülről máshogy látja az ember kicsit mindig a helyzetet, mint amikor benne van...

Én is hihetetlenül csúnyának láttam magamat. Főleg a nagy fenekemet.

És a jelenlegi párom mibe szeretett bele: a nagy, kerek popsimba. :)

Erről ennyit.

15-18éves korom között iszonyat csúnya kis békának éreztem magam. Zsírosodó, kusza haj, pattanások, hájas comb, aránytalan test, 5 perc szünet a fogaim között, szemüveg, nagy fenék, otromba lábak... minden kamasz rémálma.

Aztán valahogy megszépültem. Dolgozni kezdtem, és a saját keresetemből egyre ügyesebben és tudatosabban ápoltam a testem. Magán bőrgyógyász, kontaklencse, jó fodrász, és olyan cuccok, amik előnyösek az alakomra. Nőies cuccok, amiket szükség esetén az alakomra igazíttattam.

Aerobicra kezdtem járni, és figyeltem az étkezésre. (nem koplalás, csak nem ettem csipszet éjjeli msn-ezés közben például, de nem is msn-eztem éjjel, hiszen egy dolgozó ember korán kel :P)

Ja, és tudatosabban kezdtem megválogatni a barátaimat. Egyrészt kevesebb lett a szabadidőm, így nem fért bele semmilyen "félbarátság", másrészt határozottabban mertem kiiktatni az életemből azokat akik csak kihasználtak (pl. csak arra kellettem hogy legyen kivel elmenni pasizni, hogy ott legyek védelemnek).

Most 24 éves vagyok, és az osztálytalálkozón meglepődve tapasztaltam, hogy az akkori "ki-ha-én-nem" szépségek elbújhatnak mögöttem. Kiélt fejek, ráncok, agyonszolizott, öregedő bőr, hízás.

Én meg nemrég kezdtem el megszépülni és élni. És jól esett, hogy irigyeltek. Ők kinéznek legalább 30 nak, én meg csak 16 múltam. XD

Nekem az nem tetszik, hogy mindenki azt írja, hogy "Áh úgysem hiszem, hogy olyan csúnya vagy" ÉS ha igen? Vannak ronda emberek. És nem biztos, hogy mindenkinek, aki ezt be is látja "csak önértékelési problémái vannak"

Ismertem elég csúnya embert, akit a párja nagyon szeretett és ezért őt látta a világon a legszebbnek. A külső szépség nem minden!!