Miért érzem ezt? Miért gondolok ilyenekre?

Azért, mert a te problémáid nem kézzelfoghatók, mint pl. az éhezés attól még nem vagy szánalmas vagy rossz ember.

Szerintem majd valamikor beszélhetnél erről a barátoddal hiszen ez így nem az igazi, ha titkolóznod kell előtte vagy ha ő erről nem tud.

Szia! Nyugodj meg, el fog múlni.

Tapasztalatból írom: én is öngyilkos hajlamú vagyok, és nekem is a te korodban erősödött fel, csak én tettem próbát is, de szerencsére még itt vagyok, mert nem jött össze.

Ebben a korban a hajlamot még inkább felerősítik a serdülőkori problémák, nekünk így kicsit nehezebb, mint az átlag tiniknek. De pár év, sőt szerintem nálad még annyi sem (az írásaidból ítélve jóval érettebb felfogással rendelkezel, mint ezek a mai ... fiatalok), és minden rendben lesz.

Annyi minden fog veled történni, hogy már csak időnként fog eszedbe jutni az öngyilkosság, de akkor is már csak úgy, hogy nem akarod megtenni, mert bármilyen is az életed, küzdeni akarsz.

Azok alapján, amiket írtál, egyébként nagyon hasonlítunk, én is mindig ezzel ostoroztam magam, hogy mit hisztizek, amikor Afrikában például éheznek. De a különböző emberek problémáit nem lehet összehasonlítani, mindenki más személyiség, mindenkinek más az élettörténete.

Most még vár rád egy nagyon nehéz időszak, de biztos vagyok benne, hogy túl leszel rajta, nem szabad megpróbálnod megölni magadat, mert nagyon értékes vagy, nem vagy egy tömegember, nem azokat a felszínes nézeteket vallod, amiket manapság vallanak a korodbeliek.

TE MAGADNAK fogod lassacskán megoldani a problémáidat, és észre sem fogod venni, hogy mennyire erős lettél!

Én szurkolok, és bármikor szeretnél beszélgetni, írj nekem, gyakran egy idegennek könnyebb beszélni a lelki problémáinkról, mint mondjuk a szeretteinknek.

Nem értem,miért nem fordulsz szakemberhez???

Ha már problémánk van, akkor IGENIS tartozunk annyival Magunknak,hogy segítséget kérünk! Szerintem:/