Miért érzem ezt? Miért gondolok ilyenekre?

Valamiért bebeszélted magadnak, pedig nem akarsz az lenni! Nehogy az legyél. Én a helyedben elmennék hipnotizőrhöz vagy pszihológushoz. Ők majd segítenek. Vagy beszéld meg a pároddal. Biztos a tévében látott öngyilkosságok miatt van.

Csak ígérd meg: ugye nem leszel az?

Épp ezt akartam írni, hogy valószínűleg öngyilkos hajlamú vagy.

Sajnos erről a témáról nem sokat tudok, de talán nem ártana elbeszélgetni egy pszichológussal. Fontos, hogy mindig legyen valami célod, legyenek körülötted emberek, akikhez kötődsz.

Ha még nem cigizel/iszol vagy egyéb akkor erre figyelj, mert nálad annak is fennállhat a veszélye, hogy függővé válsz.

Van valami oka, amiért öngyilkos akarsz lenni? Bár gondolom komoly oka nem lehet ha még nem tetted meg.

Inkább csak a napi rutin részeként, megszokásból gondolsz már rá. Amikor vidám lennél akkor is magadra erőszakolod ezeket a gondolatokat és aztán hirtelen meg is változik a hangulatod és már észre sem veszed, hogy alapból nem éreztél így.

Valahogy ki kellene zökkenteni, hogy ezeket elfelejtsd végre.

Hogy szokott ez működni? Fekszel az ágyban és elalvás előtt gondolkozol a dolgon? Vagy még készülődés közben vagy direkt emiatt leülsz pár percre és úgy?

Ki kellene védeni valahogy, pl. hallgass zenét, nézz tv-t.

Ha kell aludj fülhallgatóval a fejeden, ha a zene nem segít hallgass rádiót (sok adón este beszélgetős műsor megy zene nélkül) vagy le lehet tölteni meséket is. Tudom, nevetségesnek hangzik de hidd el jó lesz, mert kizökkent és nem tudsz majd másra gondolni és végül elalszol.

Pár hét után már menni fog magától zene/beszéd nélkül is.

Napközben nem gondolsz öngyilkosságra? Lehet valamiféle depressziód is. Gyakori, hogy az esték a legrosszabbak és mintha két különböző ember lenne az adott személy a napközbeni és az esti énjét figyelembe véve.

Szerintem ez nem baj. Nekem is van 2 pasi barátom meg pár haver (akikkel sokszor hónapokig nem beszélünk) és ennyi. Inkább legyen kevés barátod, de azok legyenek igazik, jóbarátok.

Nos igen, lényegében mindenfajta szenvedélybetegség szóba jöhet. Ez egyfajta függőség. Lényegében most az öngyilkosságról való álmodozásra vagy rákattanva, de mivel ez már nem elégít ki illetve nem léphetsz benne tovább (hiszen nem tetted meg) idővel valami mástól fogsz függeni.

Valóban nem ártana szakember, még nagyon fiatal vagy gyorsan ki lehet kezelni és később nem lesz probléma.

Nem tudom, gyereket tervezel-e a házasság után. Gondolj bele, milyen vagy ilyenkor. Magadba fordulsz és nem látod tisztán a dolgokat és nem tudsz szeretetet adni, másra figyelni. Úgy értem amikor rád törnek ezek a gondolatok. Egy gyereket így nem lehet felnevelni, gondolj bele mit éreztél volna, ha ilyen anyukád lett volna.

Másrészről gondolom barátod sem olyan feleséget akar, aki esténként álomba sírja magát és tépelődik. Idővel azt fogja érezni te sehogy sem vagy boldog, nem tud már mit tenni és magát fogja okolni. Tovább nem is folytatom.

Nem azért írtam ezt le, hogy haragudj magadra! Hanem, hogy átlásd miért kell megtenni a szükséges lépéseket és gyorsan cselekedni. Erre gondolj, amikor azt érzed nem tudod végigcsinálni, mert igenis megéri.