Tényleg a sportolás rendbe hozhatja a lelkem is?

Köszönöm a segítséged.:)

Az a gond, h semmihez sincs kedvem, semmihez.:( De, remélem, előbb utóbb sikerül valamire rávennem magam, m egyre jobban sülyedek.

Persze.

Hosszú történet, de remélem, h igy is érthető lesz.

A gondom az volt, h Apum ivott, naponta vitáztak, verte Apum Anyumat, Anyu előttem egy törött tányérral elvágta az erét...lassan betelt a pohár, és egyre nehezebben tudtam elviselni a dolgokat. Másik gond, h egyeten gyermekük vagyok és ,kaitkában, éreztem magam, úgy viselkedtek velem, mintha 5 éves lennék, folyton hivogattak telón, ha nem jelentkeztem, akkor kerestek mindenhol, pedig épp csak órán voltam, és nem tudtam jelentkezni. És itt jött a másik gond, m nekem ez gond. Lány vagyok, de a lányok vonzanak,(pszihológus szerint apum agresszivitása miatt), én nem tudom mi miatt, és nem örülök, h ilyen vagyok, de ez ellen nem lehet mit tenni, ez egy érzés és kész,. lett egy kapcsolatom lánnyal...amit elmondtam anyuéknak, m naponta nyaggatott, h mondjam el mi bánt. Itt fokozódtak a gondok, anyum nap mint nap sirt, apum mondta, h miattam lebetegszik... Élni sem volt kedvem, ezt is elmondtam a pszihológusnak.Pszihológus azt mondta, h éljek úgy, ah nekem jó, ha anyumék önzőek voltak és nem figyeltek arra, h én boldog legyek, akkor most én sem figyeljek arra, h nekik mi a jó. Nem élhetek úgy, m az anyuméknak nem jó, akkor ismét nem lehetek boldog. Szakitottam a csajjal, és visszamentem az előző páromhoz,aki pasi. De, vele nem vagyok boldog és sosem leszek. Ő tudja, neki igy jó azt mondta. Anyuméknak is igy jó. Mindenkinek,cs nekem nem. Ez van. Úgyh, az utolsó mentségem a sport lenne, m kül tényleg ELMEGYEK. Próbálkoztam annó kétszer is, de nem jött össze (nem tudta senki, mielőtt valaki azt irná, h csak figyelemfelkeltés akart lenni, nem, nrm sz, tényleg el akartam menni).

,,Hány éves vagy? Mennyi van még a suliból? Remélem hamar el tudsz szabadulni otthonról. A pszichológus nem mondott hülyeséget. Erről az jutott eszembe, hogy "saját boldogtalanságod által senkit nem tehetsz boldoggá". Persze, így egy fedél alatt nehéz.. De az életedet nem élheted így le, hogy elnyomsz mindent magadban. Ha csak szüleid rossz szemmel néznek, ha lánnyal vagy, azt a helyedben lesz*rnám.,,

23. Még 4 vizsga és a diplomamunka. Ha lesz.rom, akkor látom, h boldogtalanok, akkor ismét nem lehetek boldog. És az egész világ nem néz jó szemmel a leszbikusságra. Ha pasival vagyok, akkor viszont azt hiszik, h boldog vagyok, hisz ez a normális. Amióta vissza mentem az exemhez, aki pasi, megsem kérdezték, h mivan velem, h érzem magam. Nekik igy jó. Kül, megkérte a kezem a párom, igent mondtam. Csajjal nem lehetek, másik pasival nem akarok, hisz nem tudnám azt sem szeretni, megbántani és tönkretenni más életét meg nem akarom. A mostani párom tudja, h nem szeretem, és soha nem fogok vele lefeküdni, ő azt mondta, h ő igy is boldog és ne hagyjam el. M felvetettem a dolgot,m nem akarom az ő életét sem tönkretenni. Úgyh, ezért mondtam igen-t.

Szerelem, szeretet, bújás, szeretkezés nélkül meg nem tudom meddig ehet élni.

Jól esik a segítségetek.:)

Évek óta ezen gondolkodom, és nem tudom mi lehetne a helyes döntés.

Ha lánnyal lennék, boldogabb lennék, mint most, de akkor sem igazán, a szülők miatt. Idővel meg lehet ismét nagyon boldogtalan, hisz gyereket akarok, ami nem is gond, lehetne, de mi lesz azzal a gyerekkel, ok, h boldogságban nőne fel, de a bántalmak, amik a külvilágtól érnék, nem egyszerű, nem lenne boldog.

Szóval, ez sem jó megoldás.

Másik pasi...ah irtad van választék, persze, h van, de nem hiszem, h másik pasival is boldog tudnék lenni, lehet az jobban vonzana, v legalább picit tudnám szeretni, de ha inna, vagy verne, v csalna??!. A párom meg jó ember, NEM ISZIK ÉS SOSEM BÁNTANA, ami az én életemben fontos, gondolom aki akarja megérti, h miért.