Van ilyen esetben zöld szám?

Tisztában vagyok vele, hogy az ember olyan csodálatosan van megalkotva, hogy van egy öngyógyító képessége, ha valami trauma vagy egyéb negatív dolog éri az életben.

Igaz, hogy ez függ az intelligenciától, a morális értékrendektől…stb. Nagyjából tudom magamról, hogy nálam körülbelül, egy-két hét alatt lezajlik, mire a totális rosszullét elmúlik. Sajnos, ezt a folyamatot el lehet hosszabbtani, és nem úgy zajlik le, ha valamivel befolyásoljuk a tudatunkat. Ez lehet alkohol, drogok, nyugtatók. Mindegyik csak fizikálisan javít a helyzeten, és ideiglenesen, ami azt jelenti, hogy akár hosszú hónapokig el lehet hosszabitani egy problémát – úgy érezzük, mintha nem is lenne – de amikor kezd kimenni a szervezetből ugyanúgy, létezik, és még mindig tart a gond. Nos, 5-6 évvel ezelőtt tönkre ment egy 5éves kapcsolatom, és irtózatos pánikszerűen kezdtem el lereagálni. Akkor a háziorvosom irt fel nekem frontint (ami visszatekintve nem a legjobb ötlet volt). Eleinte csak pár szemet szedtem, majd ez elérte a napi 8-10szemet is. Iszonyat nagy függőséget okozott, és közben a problémát nem tudtam feldolgozni. Kb 3 évig szedtem, és egyszer valamiért, magam sem tudom, öntudatra ébredtem, és berágtam magamra, majd egyik napról a másikra letettem. Napokig rosszul voltam, hideg-meleg rázás, fájtak a végtagjaim, mély pánik…stb. Miután túl voltam rajta, utána kezdtem el feldolgozni a kapcsolatom megszűnését, ami sokkal gyorsabb volt mint gondoltam. Azóta eltelt újabb 3év, úgy hogy egy szemet se vettem be, és a problémákon sokkal könnyebben túl estem, valamint, a kreativitásom is visszatért, tudtam józanul gondolkodni, és tett akarás sem volt hiánytalan.

Azóta megházasodtam, lett egy kislányom (most 11hónapos). Ez a kapcsolat sem a legjobb választás volt, a férjem egy ideggyenge személy, aki 2hónappal ezelőtt elhagyott minket. Az első két hétben viszonylag jól viseltem, elkezdtem kifesteni a lakást, a kertet rendeztem, és rengeteg dologgal foglalkoztam. A kapcsolat megszűnésének pánikja nem tartott tovább napi 2-3 órahosszánál. Aztán elkövettem a legnagyobb baromságot. Mivel azt a 2-3 órahosszát annyira elviselhetetlennek éreztem újra frontinhoz nyúltam. Ennek már másfél hónapja, és most újra úgy érzem, hogy a függőség elkezdődött, mert reggel már automatikusan, még a pánik nincs is, veszem be. Ma reggel elgondolkodtam, hogy ez így nem lesz jó, újra a saját csapdámba esek, és a problémát nem oldom meg, nem hagyom, hogy elmúljanak az érzések, mert csak eltompítom a dolgokat (homokba dugom a fejem) és akár hónapok múlva is ugyanott tartok, mint amikor elhagyott minket e férjem. Ma reggel nem vettem be, és érzem is a hiányát, ordítani tudnék. Hogy tudom elviselhetővé tenni azt a 8-10 napot amíg ezen túl leszek? Létezik valami zöld szám amit felhívhatok, ha valakivel beszélni akarok, amikor a rosszulléttel küszködök?